2016. december 25.

17.fejezet ~ Vallomás

Sziasztok!
Szomorúan tapasztaltam, hogy nem igazán nyerte el a tetszéseteket a fejezet😔 Biztosan közrejátszik az is, hogy ritkán frissítek, de egyszerűen nincs időm rá😢 A 10-i hétvégén azért nem írtam, mert szombaton délelőtt tablófotózásra mentem, este pedig szalagavatóztam... Kavarogtak a gondolataim, kicsit izgultam is, de minden flottul ment😊 Térjünk vissza a történethez😀 Ezúton is köszönöm BellaLili segítségét és az 1 kommentárt BezTina-nak💗  Januártól gőzerővel készülök az érettségire, szóval biztosan lesznek ennél is nagyobb kihagyások😔 Előre is elnézéseteket kérem😔 Bocsánat a rövidségért is😔 További jó pihenést és kellemes ünnepeket kívánok💓😍! Pusszpáá evribádii,
Macy


Photograph
Szokatlan volt a csend, ami fogadott minket. Az egész lakást a frissen mosott terítők, függönyök és a bútorápoló illata töltötte be. Miután megváltam a cipőmtől, a konyhába siettem. Két üzenet várakozott a pulton; az egyik Melissa-tól, a másik Bellától. Húgom egy ismerősével tölti az estét, a fiatal házvezetőnő pedig arról adott rövid tájékoztatást, hogy alaposan kitakarított, mosott és főzött vacsorát. Egy kancsó gyümölcstea is várakozott ránk, ami mosolyt csalt az arcomra. Egy bögrét előkerítve öntöttem a hűsítő nedűből, majd a mikróban melegítve rajta egy picit leültem az asztalhoz. Zayn a kanapén ülve figyelte mozdulataimat. Fejemmel az előttem levő székre böktem, hogy inkább ott kényelmesedjen el s ne a nappaliban.
Jó néhány percig csak méregettük a másikat. Alsó ajkam rágcsálva forgattam a bögrét, melynek tartalma már majdnem elfogyott.
- Minden embernek vannak titkai. Ez teljesen természetes, szerintem. Felesleges mindenféle gondolatot megosztani a másikkal - törte meg hirtelen a csendet a maffiavezér, miközben kigombolta az ingét. Oldalra döntöttem a fejem. Hangos sóhajtást követően folytatta mondandóját. - Utólag belátom, szólnom kellett volna a srácokról, akik a boltnál őrködtek. Szerettelek volna biztonságban tudni, ennyi az egész. Kitudja, az a mocsok mikor akar lecsapni.
- Értékelem, hogy vigyázni akarsz rám. Tényleg. Mégis örültem volna, ha legalább azt elmondod, hogy felforgatták a lakásom. Magasról tettem volna arra, ha elvisznek egy-két dolgot... Miért vagy bizalmatlan irántam?
- Nem vagyok bizalmatlan - rázta meg hevesen a fejét, én pedig felvontam a szemöldököm. - Tényleg? Biztos vagy benne? Mert én nem úgy érzem.
- Tisztában vagyok vele, hogy vannak elvárásaid. Igyekszem betartani azt, amelyiket tudom - mondta fáradtan, laposakat pislogva. Bólintottam egyet, majd töltöttem a bögrémbe a teából. Gondolataimat megosztva fordultam a milliárdos felé, aki kis híján elaludt az asztalnál. - Egyezzünk meg valamiben. Nem kell mindent elmondanod, csak azt, ami rám is tartozik. Ha nem megy, akkor intsünk búcsút egymásnak. Rendben?
- Miért fenyegetőzöl állandóan azzal, hogy elhagysz? Egyszerre szomorít el és dühít fel, hogy játszi könnyedséggel ismételed önmagad. Bele se gondolsz, én mit érzek? - jött oda hozzám s vette ki a kezemből a bögrét. A fáradtság pillanatok alatt tovatűnt, tekintete határozottá vált. - Még sosem mondtam ezt senkinek sem a családomon kívül... Szeretlek, Sandra Olsson.
Ajkaim elnyíltak, szemeim kikerekedtek. Azt hittem, rosszul hallok. Nem, tisztán és érthetően mondta. Ez a három szó úgy hagyta el a száját, mintha egy imát rebegett volna. Fülig vörösödve lehajtottam a fejem.
- Ha nem állsz készen rá, hogy kimond te is, én tudok várni - csókolt homlokon, aztán szorosan magához húzott. Aprót bólintva mellkasába fúrtam arcom, miközben farzsebébe csúsztattam a kezem. Egy ideig csendben öleltük egymást, Zayn-nek azonban még volt mondanivalója. Lehunyt szemmel hallgattam rekedtes baritonját. - Komolyan gondoltam, amit mondtam. Nem azért vallottam szerelmet, hogy félretegyük a vitát.
- Ne aggódj, ilyesmi meg sem fordult a fejemben - nyomtam egy puszit a mellkasára. Romantikus pillanatunkat a maffiavezér ásítása szakította meg. Kuncogva elhúzódtam tőle. - Pihenj le, oké? Hosszú napod volt.
- Az biztos. A harmadik megbeszélés után majdnem elaludtam a székemben. A kávé sem segített... A jelenléted viszont felébresztett kicsit - lopott egy csókot s elindult a lépcső felé. Mielőtt eltűnt volna az emeleten, álmosan rám mosolygott. - Ne lakj jól Melissa főztjével, mert később vacsorázni viszlek!

***

Miután ettem pár falatot a házvezetőnő isteni menüjéből, Zayn dolgozószobájában nézelődve ütöttem el az időt, míg a milliárdos békésen aludt a hálóban. Tisztában voltam vele, hogy ez a helység tiltott zóna a számomra, de nem érdekelt, mit fogok a maffiavezértől kapni azért, amiért betettem ide a lábam. A könyvek és egyéb kéziratok között néhány fényképalbumra is rábukkantam, melyek évszám szerint sorakoztak a polcokon. Kíváncsian emeltem el egyet s ültem az íróasztal mögé, majd felkapcsoltam a szitakötőkkel tarkított lámpát. Keserédes mosoly kúszott arcomra, ahogy megláttam a képeket. A legtöbbön Zayn a lánytestvérei körében szerepelt, az album utolsó lapjain viszont láthattam a szüleiket is. Az édesanyja gyönyörű asszony volt; kár, hogy nem ismerhettem meg személyesen.
Alsó ajkamba harapva raktam vissza a helyére az albumot, aztán vettem magamhoz egy másikat. Ijedten kaptam tekintetem a szőnyegre, ahová egy kisebb méretű kép pottyant ki a vaskos gyűjteményből. Forgott velem a világ, amikor megfordítottam a fotót. Ezt nem hiszem el! Mégis mióta követi nyomon az életem? Felháborító!
- Gondolhattam volna, hogy itt talállak - sóhajt fel a kép tulajdonosa, majd odajött hozzám s hátulról magához vont. Állát megtámasztva a vállamon lehelt egy csókot a fülem mögé. - Tudom, tudom. Kíváncsi vagy, hogy került hozzám ez a fotó. 
- A fejembe látsz - mormoltam unottan, miközben visszatettem a többé emlék közé a rólam készült képet. Egy pillanattal később már a fotelben ültünk. Zayn ujjai a hasamon zongoráztak. - Amikor Bella a családunk részévé vált, anyu összegyűjtötte a cuccait. A szüleidről készült kép nála maradt, ezt viszont titokban elkoboztam. Már akkor tudtam, hogy az enyém leszel.
Elmosolyodtam. Bármennyire is bosszantott a dolog, mégis aranyosnak találtam. Puha ajkai finoman feltérképezték a nyakam, majd az arcom s végül a szám. Ráérősen ízlelgettük a másikat, miközben kigomboltam a milliárdos ingét.
- A vacsoráról se feledkezz meg, kicsim. A desszertet később kapod meg. Feltéve, ha szeretnéd - húzódott el, aztán rám kacsintott. Lángoló arccal simítottam végig tetovált mellkasán, Zayn pedig az államnál fogva felemelte a fejem. - Gyere, készülődjünk! Mit szólnál, ha készítenék egy forró fürdőt és elmerülnénk a habok között?
- Jól hangzik - nyomtam egy puszit az arcára, miközben feltápászkodtam az öléből s felé nyújtottam a kezem. Miután a fekete szépfiú kulcsra zárta a dolgozója ajtaját, a fürdőbe siettünk. Amíg a kád megtelt vízzel, kiválasztottam a ruhámat a vacsorához. Zayn elismerően hümmögött, mikor megmutattam neki. - Szexi... Túlságosan is. Nem szeretnél valami térd alá eső ruhát választani?
- A tiéd vagyok, emlékszel? Senki se csaphat le a kezedről - váltam meg a fehérneműmtől és ültem bele a habbal teli kádba. A milliárdos szem forgatva csatlakozott hozzám; karjait szorosan körém fonva vont a mellkasára. Kezeit a melleimre simította, majd masszírozni kezdte őket. Lehunyt szemmel felsóhajtottam. - Ha nem kaphatom meg a desszertet a vacsora előtt, akkor te sem. Vagy igen?
- Előétel is szerepel a menüben - vándorolt egyik keze a lábaim közé. Fejemet a nyakhajlatába fúrva nyögtem egy jókorát, amibe beleremegett az egész testem. - Egy kívánatos, gyönyörű előétel.
Egy óra múlva kissé kábultan és felizgulva ültem be az autóba. Zayn mindvégig a kézfejem cirógatta s a nyakam halmozta el puszikkal. Arcomon tükörtojást lehetett volna sütni, úgy égett. Alsó ajkamba harapva simultam a férfi jobbjának, aki szabad karját a derekam köré kulcsolva lehelt egy csókot a halántékomra. Hosszú esténk lesz.

2016. december 1.

16.fejezet ~ Felbolygatott élet

 Sziasztok!
Sikerült megszülni a fejezetet, melyen elég régóta kotlottam már 😀😅 Hálás köszönetem a türelmetekért, illetve BellaLili-nek, aki az elfoglaltságai ellenére szakít időt arra, hogy segítsen az írásban 💓 Köszönöm továbbá a 3 kommentárt - Tiny Destiny, BezTina és RS 💖 -, a 9 pipát és a 15.000 megtekintést 💕! A következő fejezet érkezésének időpontját homály övezi, nagyon sűrű lesz ez a hónapom 😔 Igyekszem azért, de nem ígérek semmit 😊 További jó éjszakát, kitartást a héthez és kellemes hétvégét kívánok 💝! Pusszpáá evribádii,
Macy

It's Gonna Be Me
Reggel kis híján lefordultam az ágyról, amikor meghallottam a telefonom idegesítő s folyamatos rezgését. Zayn-t nem felkeltve robogtam a fürdőszobába, hogy rövid idő alatt elfogadható külsőt varázsoljak magamnak.
Alig negyed órát vett igénybe szalonképessé válásom, pedig hajat is mostam. Félszáraz tincseimet oldalfonatba igazítottam, majd összehajtogattam a pizsamámat és amilyen halkan csak tudtam, a gardróbba siettem. Gondolkodás nélkül magamhoz vettem egy pólót, egy pulóvert, egy farmert és egy pár tornacipőt. A fehérneműszett megszerzése már nehezebb feladat volt. Az eddig mélyen szundikáló milliárdos sűrűn pislogva ült fel az ágyban. Egy nagy ásítás közepette lerúgta magáról a takarót, aztán odacsoszogott hozzám. Karjait szorosan körém fonta és egy reggeli csókkal is megajándékozott.
- Muszáj bemenned dolgozni? - dünnyögte nyakhajlatomba, miközben kibontotta a laza csomót a testemet takaró törülközőn. Lassan végigsimított az oldalamon; keze a fenekemen állapodott meg. Aprót bólintottam, mire szomorúan felsóhajtott. - Akkor kénytelen vagyok én is benézni az irodába. Elvigyelek a drogériába?
- Nem kell, Emily jön értem - húzódtam a férfitől, majd felöltöztem s készítettem egy szolid sminket. Zayn a mosdónak dőlve figyelte mozdulataimat, ami egyszerre mosolyogtatott meg és hozott zavarba. Utolsó simításként fújtam egy keveset a kedvenc parfümömből, aztán megcirógattam a maffiavezér arcát és egy csókot leheltem a szájára. Viszonozni szerette volna, ám csak egy arcra puszi lett belőle. - Délután találkozunk!
Válasz gyanánt biccentett egyet, majd megvált az alsójától és beállt a zuhanykabinba. Órákig tudtam volna nézni, ahogy a vízcseppek versenyt futnak egymással tökéletes testén, de sajnos nem tehettem. Em valósággal ráfeküdt a dudára. Fejemet csóválva vállamra dobtam a táskám és futólépésben lerongyoltam a nappaliba. A lépcsőaljban lecövekeltem. Egy velem talán egykorú, szőke hajú lány egyensúlyozott a felmosóvödörrel s néhány tisztítóvegyszerrel. Amikor észrevett, melegen elmosolyodott és lepakolt a szőnyegre.
- Jó reggelt, Sandy! Melissa vagyok, Zayn bejárónője - mutatkozott be kedvesen, egyik kezét felém nyújtva. Még mindig meglepetten kezet ráztam a lánnyal, aki alaposan végigmért. - Scar és a főnök nem túlzott, mikor azt mondták, hogy gyönyörű vagy.
- Öhm... Köszönöm. Ne haragudj, most mennem kell. Elkésem a munkából. Biztosan találkozunk még, szia! - kerestem a kifogásokat, miközben azon gondolkodtam, Melissa honnan ismeri Scarlett-t. Hatalmas kő esett le a szívemről, mikor megláttam legjobb barátnőm Volkswagen Bogarát. Miután beültem az autóba, Emily egy csontropogtató ölelésben részesített. - Ha Zayn nem hív fel tegnap, mind a tíz körmöm tövig lerágom az idegességtől. Kerestelek a lakásnál, de azt mondta a gondnok, hogy reggel óta színedet sem látta.
- Sajnálom. Tudom, szólnom kellett volna, de közbejött ez-az - kötöttem be magam, miközben magyarázkodtam. Miután kifordultunk az utcából, Em a kezembe nyomta a kedvenc kávémat, ami hátsóülésen pihent egy papírtasakban. Hálásan elmosolyodtam. - Imába foglalom a neved, amiért gondoskodsz rólam.
Kuncogva legyintett egyet, majd bekapcsolta a rádiót s elkezdett énekelni az előadóval. A fülemre tapasztottam kezeimet, mire felmordult és átváltott dudorászásba. Megráztam a fejem. Legjobb barátnőmet nagyon hamis hanggal áldotta meg az ég, így amikor dalra fakad, valahonnan elő kell keríteni a füldugót. Viccet félretéve, a környezete nem igazán díjazza, ha énekelhetnékje támad. Velem is hasonló a helyzet, ezért maradtam a dúdolásnál.
- Csak este kell bemennem a cukrászdába. Egy esküvői tortát fejezünk be a csapattal. Hazavigyelek munka után? - parkolt le a drogéria előtt kialakított parkolóba. Fejemmel nemet intettem. - Nem akarlak kihasználni. Biztosan van más dolgod is, minthogy engem vigyél ide-oda. Amúgy is, össze akarok szedni néhány dolgot, mielőtt visszamegyek a Malik-házhoz.
- Ó, értem. Holnap azért elhozhatlak, nem? Esetleg beülhetnénk kajálni is valahová. Hiányoznak a csajos napok - jegyezte meg szomorúan, én pedig lebiggyesztett szájjal magamhoz öleltem barátnőmet. - A holnapi napom csakis a tiéd lesz, rendben?
Emily szélesen vigyorra húzva száját biccentett egy nagyot, aztán elköszöntünk egymástól s nyitás előtt néhány perccel már a polcok között masíroztam, ellenőrizve az áru mennyiségét.

***

Zárás előtt néhány órával tűnt fel, hogy két fickó járkált fel s alá az üzlet előtt. Talpig feketében rótták a köröket, számomra érthetetlenül. Néha megálltak, de csak pár pillanatra. Összevont szemöldökkel felmostam, majd rendet raktam a raktárban és megváltam a fehér köpenyemtől. Miután lezártam a kasszát, összeszedtem a cuccaimat és elhagytam a drogériát. Felvont szemöldökkel cövekeltem le a bejáratnál, amikor felismertem az ébenfekete Volvo-t és Zayn sofőrét, aki az autónak dőlve beszélgetett a két férfival. Elég volt néhány elkapott mondatfoszlány, hogy felmenjen bennem a pumpa. Táskámat a vállamra csapva trappoltam a kocsihoz.
- Most azonnal vigyen a lakásomhoz! - erőltettem némi nyugalmat a hangomba, de tisztában voltam vele, hogy nem sikerült. Dühös voltam. Mérhetetlenül dühös. A sofőr elrugaszkodott a Volvo oldalától s leporolta a nadrágját. - Sajnálom, Miss Olsson, de nem tehetem.
- Pedig kénytelen lesz, vagy én ülök a volán mögé. Nincs jogosítványom, szóval... - nyitottam ki az anyósülés felőli ajtót és fejemmel az bőrülés felé böktem. - Na?
- Nem teszem zsebre, amit Mr Malik-tól fogok kapni - mormolta, de teljesítette a kérésem. Negyed óra múlva már a tömbháznál voltunk. A liftet mellőzve, kettesével szedve a lépcsőfokokat igyekeztem a lakásomhoz. Noha az ajtó zárva volt, a bent lévő káosz arról árulkodott, hogy járt itt valaki. A hálószobám teljesen fel volt forgatva; a fehérneműim szétdobálva hevertek a földön, a pólóimmal és a nadrágjaimmal együtt. Remegő kézzel kapkodtam össze néhány ruhadarabot egy kisebb utazótáskába, melynek neszesszeres rekeszébe gyűjtöttem a fürdőszobában tartott dolgaim. Amint végeztem, utoljára körbenéztem a helységben. Egy aprócska cetlire lettem figyelmes, amit nekem és Zayn-nek címeztek.

„Ez csak egy aprócska figyelmeztetés. A következő alkalommal nem lesz ilyen pitiáner lakásfelforgatás. Szenvedni fogsz, Malik!”

A hideg futkosott a hátamon; forgott velem a világ. Könnyeimmel küszködve, ajkaimat összepréselve gyűrtem össze a papírdarabkát, majd a táskáimat felkapva tárcsáztam Zayn-t. Sietősen szólt a készülékbe.
- Tárgyaláson vagyok, valami baj van? - sutyorgást s rosszalló morgást fedeztem fel a háttérből. Megforgattam a szemem. - Elfelejtettél beavatni, hogy a megölt fickó fia felforgatta a lakásom. Egy üzenetet is hagyott, amiben nem éppen a jókívánságait írta le. Kezdem unni, hogy folyamatosan felrúgod a megállapodásunk.
- Ezt ne most beszéljük meg, kérlek! Nemsokára hazamegyek és elmondok mindent, jó? - hümmögve egy sort kinyomtam a telefont, aztán a cuccaimat a csomagtartóba dobva beültem a sofőr mellé. - Beszélnem kell a főnökével, személyesen. Elvinne az irodájához?
- Van más választásom? - sóhajtott fel, miközben elindultunk. Egyikünk sem szólalt meg egész úton, aminek kifejezetten örültem. Csak és kizárólag a maffiavezérrel voltam hajlandó beszélni. Fél óra múlva egy hatalmas épület előtt találtam magam. A sofőr rám sem hederítve bekapcsolta a rádiót. Miután megvált a zakójától, felém sandított. - Remélem, megemlíti, hogy nem önszántamból hoztam ide magát.
- Ne aggódjon, nem keverem bajba! - mosolyogtam rá haloványan, amit viszonzott. Napszemüvegemet az arcom elé csúsztatva robogtam a recepcióhoz, ahol egy nálam egy-két évvel idősebb lány gépelt szorgosan. Unottan felemelte a fejét, amikor észrevett. - Helló! Zayn Malik-t keresem. Megtudnád mondani, merre találom?
- Mr Malik tárgyaláson van, olyankor tilos zavarnom. Esetleg átadhatok egy üzenetet? - hevesen megráztam a fejem és erélyesen a pultra csaptam. A csaj összerezzent. - Nem vagyok jó kedvemben... Bökd ki szépen, hol tárgyal Zayn!
- Második emelet, harmadik ajtó - suttogta megszeppenve, ám mikor a lifthez értem, bátrabbá vált. Megjegyzése hallatán horkantottam egyet. Egyesek mit meg nem engednek maguknak. - Hisztis ribanc...
Az adott emeletre és ajtóhoz érve sóhajtottam egy nagyot, majd benyitottam az iroda helységbe. A tárgyalópartnerek már indulófélben voltak; egy részem örült, hogy nem rontottam be a tárgyalás közepén. A milliárdos elkerekedett szemekkel meredt rám, amikor utat törtem a sok öltönyös között. Szemüvegem a fejem tetejére toltam és megvártam, míg az aktatáskás férfiak elhagyják a szobát.
- Legközelebb megemlíthetnéd, hogy őrzővédő szolgálatot állítasz a sarkamba. Oké, ez kis probléma a felbolygatott lakásomhoz képest, amiről szintén elfelejtettél szólni... Értem én, hogy meg akarsz védeni... De, ha már rólam van szó, jogom van tudni mindezekről, nem? - tártam szét tanácstalanul a karjaimat. Zayn nem szólt semmit, csak lazított a nyakkendőjén és beletúrt a hajába. Megráztam a fejem. - Így nem fog működni közöttünk, ha szervezkedsz a hátam mögött és eltitkolsz olyan dolgokat, amiről jogom van tudni. Belegondoltál egyszer is, hogy mennyire rosszul érzem magam ezek miatt?
- Mondtam, hogy otthon mindent megbeszélünk. Minek kellett idejönnöd? Kiharcoltad a sofőrömnél, igaz? Csak akkor jött volna ide, ha kérem. Csapnivaló manipulátor vagy - morogta cseppet sem kedvesen, miközben megkerült s töltött magának egy pohár vizet. Rezzenéstelen arccal néztem végig, ahogy eltünteti a hűsítő nedűt, aztán kíméletlenül az asztalhoz csapta a poharat. Arrébb ugrottam egy kicsit, mire Zayn rám emelte tekintetét. - A francba is, Sandy! Nem akarlak elveszíteni! Fontos vagy a számomra, érted? Még sosem éreztem ilyet és ez frusztrál. Nagyon is.
Zavartan pislogva bólintottam egyet, a maffiavezér pedig odajött hozzám és szorosan magához húzott. Kezeit a fenekemre simítva tapadt ajkaimra, amit eleinte nem óhajtottam viszonozni. A csókjaival nem fog lekenyerezni. A mérgem nem száll el egyik pillanatról a másikra. Elegem van, hogy sosem beszéljük meg rendesen a problémáinkat.
- Nem engedem, hogy a bugyimba mássz! Nem játsszuk el még egyszer ezt. Meg kell beszélnünk a dolgokat - léptem hátra komoly arckifejezéssel, karjaimat pedig összefontam a mellkasom előtt. - Intézd el, amit még kell és menjünk haza. Nem szeretném sokáig húzni-halasztani a problémáink elrendezését.
- Teljesen beindít, amikor ilyen komoly és kimért vagy - nyögte elhaló hangon, miközben összepakolta a cuccait. Miután visszavette a zakóját, összekulcsolta ujjainkat és elhagytuk az irodát. A recepciós csaj csillogó szemekkel köszönt főnökétől, míg én egy lenéző pillantást kaptam. Egy gúnyos grimasz kíséretében odavakkantottam egy viszlát féleséget, amit hasonlóképp viszonzott. Zayn a fejét csóválva csókolt halántékon. - Ha nem lettem volna itt, nekiugrottatok volna egymásnak... Vagy tévedek?
Bólintottam egy nagyot, a milliárdos pedig nevetve kinyitotta előttem az autó hátsóülésének ajtaját. A sofőr egyből ránk kapta tekintetét a visszapillantóban. Mélykék szemei az enyémet keresték. Alig észrevehetően elmosolyodtam, amitől megnyugodva sóhajtott egyet. Amint bekötöttük magunkat, lassacskán elindultunk a Malik-lakhoz. Az egyik felem félt, a másik nyugodtan várakozott. Ennél rosszabb már nem lehet a helyzet... Legalábbis reménykedem benne, hogy nem.

2016. november 5.

15.fejezet ~ Feszültség és annak kezelése

Sziasztok!
Azt kell, hogy mondjam, ez a fejezet jött össze a legnehezebben az eddigiek közül :( Ha nem jön az én megmentőm, BellaLili, akkor még jó ideig nem lenne rész :3 Köszönöm, drága ♥! Hálás vagyok az előző bejegyzéshez érkezett 2 kommentárt - RS és BezTina ♥ -, illetve a 7 pipát ♥! :) Nem tudom, mikor hozom a folytatást :3 Igyekszem minél előbb :) További szép hétvégét kívánok ♥! U.i.: Hogy tetszik az új külső? :) Nekem a kedvencemmé vált :) Pusszpáá evribádii,
Macy

Treat You Better
Halovány mosoly kúszott arcomra, amikor lenéztem az ölemre. A film olyannyira lekötötte Zayn-t, hogy a felénél nyomott egy puszit az arcomra s álomra hajtotta a fejét. Lábait felhúzta a mellkasáig, karjaival pedig körbefonta térdeit. Szája résnyire nyitva volt, pillái meg-megrebegtek, ahogyan a levegőt vette.
Gyönyörködésemből a húgom rángatott ki. Egyik kezemet a férfi vállára simítottam, aztán Bellára pillantottam.
- Megyek, elkészítem a vacsorát. Kiálts, ha kellek - suttogta mosolyogva, majd kettesben hagyott a mostohabátyával. Nem látta, de bólintottam egyet s a stáblistára szegeztem tekintetem.
Egyre laposabb pislogásomból a milliárdos mocorgása, másodpercekkel később pedig nyöszörgése ébresztett fel. Vállán pihenő kezemmel végigsimítottam borostás arcán, aztán nyomtam egy puszit a hajába. Ijedten ülőhelyzetbe tornázta magát; homloka verejtéktől gyöngyözött. Kitágult pupillákkal és heves lélegzetvétellel feltérképezte arcom minden egyes szegletét, alsó ajkamon pedig többször végigfuttatta hüvelykujját. Percekig ezt csinálta, amit nem tudtam mire vélni. Ölében pihenő kezeiért nyúltam.
- Mi a baj? - kérdeztem, miközben cirógatni kezdtem kézfejét. Összeszorított ajkakkal megrázta fejét, aztán felállt s a kabátjából előhalászva a cigis dobozt indult el a kert irányába. Lenge öltözékemet figyelmen kívül hagyva igyekeztem a férfi után, aki háttal állva az ajtónak merült el a füstfelhőben. Karjaimat csípője köré fonva nyomtam a hátára egy puszit. Megremegett érintésem alatt. - Rémálom volt?
- Most szeretnék kicsit egyedül lenni, ne haragudj - sóhajtotta, majd kilépett az ölelésemből és arrébb araszolt tőlem. Leforrázva álltam a kültéri terasz kissé nyirkos fa padlóján. Hangja rideg és rekedtes volt. - Menj be, így meg fogsz fázni!
Leszegett fejjel csatlakoztam a húgomhoz. Valószínűleg hallotta az imént történteket s szerencsére nem is feszegette a témát. Csendbe burkolózva aprítottam fel a zöldségeket, aztán a csirkemellet. A tengeri herkentyűk már majdnem evésre készen álltak, az én menüm azonban igencsak a kezdeti fázisban volt.
- Sokat szoktatok veszekedni? - a nyomasztó csendet Bella kíváncsi hangja törte meg, miközben megpárolta a zöldségeket. Számat elhúzva biccentettem, mire megcsóválta a fejét. - Min szoktatok általában összekapni?
- Zayn sosem őszinte velem, mindig elhallgat valamit. A legutóbbi vitatéma pont te voltál, nem mellékesen - tettem hozzá halovány mosollyal. Bells csak hümmögött egy sort. - Minden olyan gyorsan, egyik pillanatról a másikra történik. Esélyünk se volt még rendesen megismerni egymást. Azt hiszem, hogy ez már sose fog bekövetkezni.
- Ne legyél pesszimista, oké? Zaynie rendkívül magába húzódó, de szerethető srác. Nehezen nyílik meg másoknak. Amikor a Malik családhoz kerültem, ő volt az egyedüli, aki messziről elkerült. Sokáig szóba sem állt velem, csak méregetett és néha vágott egy grimaszt - emlékezett vissza mosolyogva a húgom. Nem mertem volna elképzelni az elhangzottakat. Őszintén szólva, semmit sem mertem elképzelni eddig a férfiről. - Idővel aztán összeszoktunk, most pedig... Adj neki időt, Sandy! Fiatal kora ellenére rengeteg mindenen ment keresztül. Yaser halála óta Zayn viszi a családi vállalkozást, mellette felépítette a saját cégét. Éjt nappallá téve dolgozik, tudod jól.
- Mindez nem mentség arra, hogy egy kis időt nem tud kettőnkre szánni. Úgy tűnik, magasról tesz az ultimátumra, amit adtam neki - haraptam alsó ajkamba kissé frusztráltan. Az sem hatott meg, hogy a milliárdos minden egyes szavunkat tisztán hallotta. Az ajtófélfának dőlve méregetett minket, de különösképp engem tüntetett ki figyelmével. - Most, hogy így kibeszéltetek, a vacsora is már biztosan elkészült. Vagy, azt is ennek a hülye, visszahúzódó seggfejnek kell megcsinálnia?
Bella elkerekedett szemekkel fordult mostohabátya felé, aki bosszúsan ellökte magát az ajtótól és közénk trappolva elővett kettő tányért és kettő villát. Kis híján összetörte a tányérokat, olyan hevességgel rakta le azokat a pultra.
- Ha ennyi problémád van velem, miért nem nekem panaszkodsz? Mostanában eléggé rugalmas voltam, azt hiszem - nem sok kellett, hogy leüvöltse a fejem. Biztosan nem úsztam volna meg ennyivel, ha a húgom nincs a közelben. - Örülnék, ha legközelebb valami másról csevegnétek és nem rólam!
- Azt hiszem, jogom van eldönteni, kivel és miről beszélgetek. Bella pedig nem egy idegen, hanem a testvérem - keltem a lány védelmére, aki időközben felmasírozott az emeletre. Zayn megforgatta a szemét. - Akkor sem tartoznak rá ilyen dolgok. Ő sem teregeti ki a magánéletét, te se tedd meg!
- Rajta kívül Emily a legfőbb bizalmasom, de neki is ezeregy dolga van, nem zaklathatom állandóan - fordítottam hátat a maffiavezérnek, hogy összeállítsam a vacsorámat. Bells már levette a tűzről az ő menüjüket, így azzal nem kellett foglalkoznom. - Nem szeretnék papagájjá változni, ezért nem ismétlem meg, miben állapodtunk meg kettőnkkel kapcsolatban. Szerintem, bármikor elhagyhatom ezt a házat és akkor nem fájna a fejed amiatt, hogy esetleg beszélgetek rólad valakivel.
Amint a szavak elhagyták a számat, meg is bántam mondandómat. Durva voltam. Nagyon. Gondolatban a fejemet vertem a falba, ájulásig. Miután kész lett az étel, összepakoltam a pulton s kezem megtörölve odamentem a milliárdoshoz. Felém se nézett, amit teljesen megértettem. Óvatosan az ölébe fészkeltem magam, majd az állánál fogva felemeltem a fejét és az ajkaira tapadtam. Eleinte nem viszonozta; feszengett alattam.
- Sajnálom, hogy neked estem. Kérlek, ne légy dühös rám! - mormoltam a szájába kétségbeesetten, közben a mellkasát cirógattam. Kezem lassan haladt egyre lejjebb, egészen a nadrágig. Ráérősen masszíroztam ölét, hátha kicsalok ajkai közül egy aprócska sóhajt, esetleg egy nagyobb nyögést. Érzelemmentesen meredt maga elé, rám se hederített. Csalódottan felsóhajtottam, majd kikászálódtam az öléből és elindultam a nappaliba. Nagyokat lélegeztem, nehogy elsírjam magam. Lábaim már az első lépcsőfokot érintették volna, amikor két kar jelent meg a derekam körül s húzott vissza a szőnyegre. Hitetlenkedve fordítottam a fejem úgy, hogy láthassam Zayn arcát. Mocskos vigyor ült ajkain. - Még sosem könyörögtem így senkinek sem! Direkt csináltál belőlem rámenős lotyót?
- Dehogyis! Bár, kifejezetten tetszett, ahogyan a kezeddel ügyködtél. Feltüzelt, nem is kicsit - csókolt a fülembe, miközben szembe fordított magával és az ölébe kapva végigfektetett a kanapén. Szem forgatva hagytam, hogy megszabadítson az ingétől. Alsó ajkát megnyalva fölém tornyosult. - Többször kellene kiosztanod, aztán megsértened... Tanítani kellene a kiengesztelési technikád.
- Csakugyan? - nyöszörögtem elhaló lélegzettel; a maffiavezér fogai közé véve bal mellbimbómat kezdett bele kínzásomba. Szabad kezével lerángatta átmeneti fehérneműm, majd szétfeszítette lábaimat s mutató-, illetve középső ujjával feltérképezte a területet. Felszisszentem, mihelyt beljebb indult felfedezőútra. Miután a jobb bimbómmal is eljátszadozott, szűzies csókot lopva kinyúlt az éjjeliszekrény fiókjához. Kocsonyán logó szemekkel ittam a látványt. - Ha jobban belegondolok, mégse kellene kiadni ezt az egyedi, Sandy-féle eljárást. Ezt csak és kizárólag te alkalmazhatod, méghozzá rajtam.
Halk nyögés hagyta el mindkettőnk száját, amikor ujjait felváltotta férfiassága. Eleinte csókban összeforrva próbáltuk meg nem magunkra vonni Bella radarerejű figyelmét, később egymás nyakába fúrt arccal igyekeztünk jóleső nyögéseinket kordában tartani. Egy óvatlan pillanatban akaratlanul is felsikítottam: Zayn lassítva tempóján a csípője köré fonta lábaimat, ezáltal még intenzívebbé tette a szeretkezést. Körmeimmel újra és újra mélynek nem nevezhető csíkokat húztam hátán, amit rendkívül élvezett.
- Jelölj meg! - kérte s közre fogta fogaival a fülcimpám. Félénken tapadtam nyakára; eszem ágában sem volt méretes foltot hagyni gyönyörű bőrén. Végül azon kaptam magam, hogy úgy szívom a férfi nyaki ütőerének környékét, mint egy vérszomjas vámpír. Azonnal elhúzódtam és szemügyre vettem a fokozatosan vörösödő nyomot. - Nem fáj?
- Micsoda? Nem éreztem semmit - rázta meg a fejét mosolyogva, aztán finom csókcsatába hívott. Tempóján gyorsított egy picit, amit cseppet se bántam. - Már nem sokáig tudom visszatartani...
- Én sem - suttogtam, mely inkább erőtlen vinnyogásként ütött vissza fülemben. Pár perc múlva s egymás nevét nyögve léptük át a gyönyör kapuját. Zayn bágyadt mosollyal az arcán borult mellkasomra, majd kifújta a levegőt. - Többször kellene veszekednünk, nem gondolod?
- Csak azért, hogy levarázsold rólam a bugyit? - kuncogtam, mire nyomott egy puszit az egyik anyajegyemre a hasamon. Várakozóan támasztotta meg állát a kulcscsontomon. Megadtam magam. - Elismerem, fantasztikus volt ez a békülés. Ismétlésre méltó.
A milliárdos szemei felcsillantak, szája fülig ért. Úgy nézett ki, mint egy kisgyerek, aki meglátta a karácsonyfa alatt az ajándékokat. Csakhogy én nem egy ajándék voltam, csupán egy lány.
- Maradj itt, hozok vacsorát - csókolt homlokon, miközben rám terítette a földön heverő pokrócot. Ülőhelyzetbe tornázva magam figyeltem, ahogy ádámkosztümben sündörög a konyhában. A szám elé kaptam a kezem, amikor megláttam a hátát. Körmöm véres nyomokat hagyott, pedig nagyon óvatos voltam. Szorosan fogva a takarót mentem oda a férfihoz. - Először fürödjünk meg. Kissé hevesre sikeredett a karmolás, tiszta vér a hátad.
- Nem zavar. Sőt. Örülök, hogy vadmacskaként viselkedtél - mosolygott, majd kivitte a tányérokat és az evőeszközöket a nappaliba. Kezét felém nyújtva döntötte oldalra fejét. - Eszünk, aztán fürdünk. Rendben?
Bólintottam egyet s helyet foglaltam mellette. Eleinte furcsállta, hogy nem az ölébe ültem, de utána leesett neki. „Kicsi Zayn” úgy ágaskodott, mint a zászlórúd. Felnevettem. Mégis hányszor kellene összebújnunk, hogy lecsillapodjon vágya? 

2016. október 8.

14.fejezet ~ Nyugodt órák

Sziasztok!
Sajnálom, hogy sokáig nem jelentkeztem :( Rendesen összecsaptak a fejem felett a hullámok :/ Tételkidolgozások, dolgozatok... Amikor volt egy kis időm, írogattam a fejezetet :) Köszönet az ötletekért BellaLili-nek, illetve BezTina-nak a terjedelmes kommentártért és a rész alá érkezett 11 pipáért ♥! Bevallom őszintén, berozsdásodtam, ami fejezet első részét illeti... Nagyon nehezen jött a finom és nem felháborítóan fűtött megfogalmazás :) Remélem, elnyeri a tetszéseteket :) Sajnálom a rövidséget! U.i.: Koránt sincs vége a váratlan fordulatoknak! Ééés, fogalmam sincs, mikor jön a folytatás :( Pörög a suli, de még hogy... Igyekszem ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy 

Lay Me Down
Bella rátapintott a lényegre. Zayn és én nem igazán beszéltünk meg semmit, mindössze az újrakezdési feltételeimről esett néhány szó. Talán elértem velük valamit. Mielőtt bármi történhetett volna közöttünk, elhúzódtam a férfitől. Értetlenkedve emelte rám mélybarna íriszeit.
- Miért kellett idejönnöm tegnap este? - tettem fel a legjobban foglalkoztató kérdést. - Nem érdekelnek a körítés, csak a színtiszta igazat szeretném hallani.
- Közvetlenül a hazautazásod után felkeresett a megölt férfi fia, aki megfenyegetett, hogy bosszút áll az apjáért. Elvette a telefonom, végiggörgette az összes képet és amikor meglátta a tiéd, gusztustalan megjegyzéseket tett és közölte, hogy akár idáig is képes elutazni, hogy elégtételt tegyen az öregéért. Összetartó család, mondhatom - hangjában mérhetetlen düh tengett, amit teljes mértékben megértettem. Kezei közé fogva az enyémet felsóhajtott. - Még soha, senkit nem féltettem ennyire. A testvéreimet sikerült időben elbújtatnom egy francia falucskában, Bellát viszont elrabolta az a rohadék. Szerencsére, amikor elhagyta a helyszínt, az embereim kimentették a húgod. 
Nem jutottam szóhoz. Alsó ajkam véresre harapva próbáltam meg nem elbőgni magam. Elegem volt a könnyekből. Remegő kézzel simítottam végig a milliárdos arcán. Lehunyt szemmel belecsókolt a tenyerembe s közelebb húzott magához.
- Köszönöm, hogy megmentetted a testvérem - suttogtam ajkaira, majd megcsókoltam. A szavak azonnal a torkomra forrtak, ahogy Zayn fogai bekerítették a nyaki ütőerem. Felnyögtem. Elmémet ellepték a lakosztályban történtek. - Óvatosan bánj velem, kérlek!
- Megpróbálom türtőztetni magam - szabadított meg a felsőmtől s melltartón keresztül masszírozni kezdte melleimet. Ujjaim az öve környékén kalandoztak, ami mosolyt csalt borostás arcára. - Egy hónap hosszú idő... Ugye tudod?
- Megannyi csinos lány forog körülötted. Nem hiszem el, hogy egyikőjüket sem csalogattad ágyba - tűrtem feljebb az ingét, ami azonnal a földön kötött ki. Megrökönyödve megrázta a fejét. - Jelenleg egyetlen egy nő tud igazán felizgatni... Átlagosnak tekinti magát, pedig számomra a legkülönlegesebb és leggyönyörűbb teremtés...
- Ha nem hagyod abba, el fogom sírni magam - nyöszörögtem, miközben Zayn a nadrágomat küzdötte lefelé a combjaimon, több-kevesebb sikerrel. Kuncogva belepuszilt a köldökömbe, aztán a számat bombázta aprócska puszikkal. - Édes vagy, amikor elpirulsz.
Ruháink lassacskán levarázsolódtak rólunk, beterítve a padló egyes részeit. A maffiavezér úgy mért végig többször is, mintha egy kiállítási darabot csodált volna a múzeumban. Szemei leginkább kebleimen s nőiességemen időztek, amivel rendesen zavarba tudott hozni. A fejem úgy lángolt, mintha lázam lett volna.
- Naphosszat csókolgatnálak és simogatnálak - puszilta meg a fülcimpám. Finom érintései remegést váltottak ki belőlem. Egy pillanatra elakadt a lélegzetem, ahogyan ajkai lefelé indultak. Szétfeszítette lábaimat, majd belső combomat kezdte elhalmozni csókokkal és harapásokkal. Kacér vigyorral az arcán végighúzta mutatóujját nőiességemen. - Kényeztetni foglak egy kicsit.
Az éjjeliszekrény legalsó fiókjából előhalászott egy csomag óvszert és egy üveg síkosítót, mellyel nedvessé tette mutató- és középső ujját. Felszisszentem, amikor lassan és megfontoltan belém vezette cseresznyeillatú ujjait. Reakciómat árgus szemekkel figyelve ingerelt; hangosan sóhajtoztam s elfehéredett kezekkel szorongattam a takarót.
Mielőtt átléphettem volna annak a bizonyos kapunak a küszöbét, a milliárdos az alhasamat puszilgatva felbontotta az ágy sarkán pihenő, óvszeres tasakot, majd rutinosan felgörgette. Most én voltam soron, hogy csodáljam. Tetőtől talpig tökéletes volt. Egyetlen egy bőrhibát sem tudtam felfedezni, talán valamelyik tetoválás takarásában bújt meg.
- Tetszik, amit látsz? - rekedtes nevetésétől megremegtem. Rákvörös fejjel bólintottam egyet, mire fölém tornyosult és a síkosítónak köszönhetően azonnal eggyé olvadtunk. Valósággal szikrákat láttam körülöttünk. Gondolataimból a maffiavezér puha ajkai zökkentettek ki. Arcomat több, aprócska csókkal borította be. - Nem is tudod, mennyire hiányzott már, hogy így is együtt legyünk.
- Nekem is - susogtam, végigkarmolva a férfi hátát. Lábaimat a dereka köré kulcsoltam s viszonoztam követelőző csókját.

***

Hosszú idő után először ébredtem mosollyal az arcomon, délután 2-kor. Egy szál semmiben, jókedvemet a szőnyeg alá söpörve ugrottam ki a pihe-puha ágyból, majd Zayn ingét és egy bokszert magamra kapva lerobogtam a lépcsőn. A milliárdos a kanapén ült a húgommal. Elmélyülten beszélgettek valamiről.
- Miért nem keltettek fel? El fogok késni a munkából! - túrtam hajamba kissé hisztérikusan, mire egy emberként rám kapták tekintetüket. A férfi ajkai elnyíltak egymástól, ahogyan végigmért. Amint magához tért, odajött hozzám és egy puszit lehelt a homlokomra. - Beszéltem a főnököddel. A délutánod is szabad.
- Mégis miféle indokkal bújtattál ki a munka alól? - haraptam be alsó ajkam, miközben leültem Bella mellé s ölemet gondosan betakartam egy, a kanapé karján pihenő pokróccal. Zayn rosszallóan megcsóválta a fejét. - Nem kellett hazugságokra támaszkodnom. Anélkül is elég meggyőző tudok lenni. Még mielőtt megkérdeznéd, nem, nem fizettem le.
- Reméltem is - sóhajtottam fel, majd fejemet Bells vállára hajtottam. Húgom körém fonta karjait, aztán lábaimat az ölébe pakolta. Felkuncogtam. - Mivel ütötted el az időt, miközben mi... Tudod... Rendeztük a nézeteltéréseinket?
- Bevásároltam, ittam egy kávét a közeli kávézóban és elnéztem kikötő felé. Vettem osztrigát, homárt és kagylót - nagyot nyeltem, ahogyan felsorolta, miféle tengeri herkentyűket sikerült beszereznie. Sosem kedveltem az ilyesféle ételeket. Egyszer kóstoltam kagylót, ki is hánytam nyomban. - Hmm, meg is van a ma este vacsoránk! Feltéve, ha ti mást szeretnétek enni...?!
- Ami azt illeti, én nem igazán rajongok ezekért - húztam el a számat, miközben Zayn-re pillantottam. Vacillált. Majdnem felröhögtem kétségbeesett arckifejezésén. Szólásra nyitotta a száját, de Bella leintette. - Oké, akkor hagyjuk.
- Ne! Sandy-nek készítünk valami herkentyűmentes ételt, te és én pedig eszünk azokból, amiket vettél - próbálta menteni a helyzetet a mostohatestvér. Húgom bólintott egyet s ránk mosolygott. Annyira esetlen és aranyos volt, hogy azonnal magamhoz szorítottam. Szavait kis híján elnyelte bőröm. - Sajnálom, hogy ennyire belelendültem ebbe a főzőcskézésbe. Csak szeretnék valahogyan a kedvetekre tenni, ha már a nyakatokon lógok.
Rá akartam szólni, hogy ne beszéljen butaságokat, de Zayn megelőzött. Bells lesütötte szemét, amin jót derültem. A megfelelés bárkinek vagy bárminek családi vonás volt.
- A vacsoráig még bőven van időnk. Mi lenne, ha addig megnéznénk egy filmet? Nem horrort - vetettem fel, a mostohatestvérek pedig egyetértően bólintottak egyet. Összecsaptam a kezem. - Remek. Van ötletetek, hogy mit nézzünk?
- Mivel nőuralom van, ezért hagyjuk, hadd válasszon Zayn - kuncogott húgom, mire az említett fújtatott egy nagyot. Fülig érő vigyorral nyomtam egy puszit az arcára, amitől megenyhült picit. Rekedtesen felsóhajtott. - Hozom a laptopom.
- Csináljunk popcorn-t! - húzott fel a helyemről Bella, miután a maffiavezér eltűnt az emeleten. A konyhába érve megrohamoztuk a polcokat. Találtunk egy nagy zacskó chipset, sajtszószt, csokis sütit és néhány, különböző ízű gumicukrot. Amíg a kukorica készült, tálakba porcióztuk a nassolni valókat s kivittük a nappaliba. A ház ura már a gépe előtt görnyedt. Amikor észrevett, megragadta a derekam és az ölébe rántott. Tekintetét kerülve a laptop képernyőjére meredtem, arcomon elfojtott mosollyal. - Jason Statham az egyik kedvenc színészem. Jó választás, Mr. Malik.
- Mindig a legjobbat sikerül kiválasztanom - csókolt meg lassan, mégis szenvedélyesen. Húgom köhintésére rebbentünk szét. Arcom lángolt, amit a lány azonnal észre is vett. - Remélem, nem valami pornófilmet sikerült találni... Mert ennyire erővel azt élőben is nézhetnék.
Elképedve ráztam meg a fejem. Semmi kétség afelől, hogy átvette Zayn csipkelődő stílusát. Gyorsan hozzá kell szoknom, hogy az Olsson és a Malik család tulajdonságait hordozza egyszerre.
- Ne szívjátok mellre! Csak poénkodom - bökte oldalba a férfit Bella, a milliárdos megforgatta a szemét. Bells kuncogva törökülésbe fészkelte magát mellettünk, majd az ölébe vette a még gőzölgő pattogatott kukoricás tálat s egy nagy marékot el is tüntetett a vajas finomságból. - Indíthatod a filmet, bátyó!

2016. szeptember 17.

13.fejezet ~ Találkozás

Sziasztok!
Pörögnek a sulis napok, már azon kapom magam, hogy hétfőn gólyahét a gimiben és szívatjuk a kicsiket :) Gyorsan elszaladt, mikor én voltam kilencedikes... :) Az ötletekért hálás köszönetem BellaLili-nek, aki bármennyire is elfoglalt, szán rám egy kis időt ♥! Köszönet üldözi még az előző fejezethez érkezett 2 kommentár íróját is - Tiny Destiny és BezTina ♥ - , és köszönöm a 6 pipát ♥! A következő fejezetnél találkozunk! További szép estét és jó pihenést, olvasást kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

Feszültség uralkodott az autóban. Zayn a telefonján csüngött; arca olykor-olykor dühös grimaszra húzódott, legszívesebben ripityára törte volna a készüléket. A sofőr az útra koncentrált, néha sandított csak felénk a visszapillantó tükörben. Amikor a jármű begördült az udvarba, a milliárdos zsebre vágta a mobilját.
- Maradj az autó közelében! - szólította meg a volánnál ülő férfit, miközben kiszállt mellőlem. Éppen nyitottam volna ki az ajtót, amikor megelőzött. Derekamra csúsztatva kezét terelt a ház felé. Miután beléptünk az előtérbe, tekintetem a nappali felé terelődött. Egy pokrócba bugyolált, barna hajú lány ült a kanapén. Kezében egy bögrét szorongatott görcsösen s hangosan szipogott. Amint észrevett minket, zokogásban tört ki. Zayn odasietett hozzá és a karjaiba zárta. - Ssh, minden rendben! Nyugodj meg, Bells! Itt vagyok... Itt vagyok...
- Annyira féltem, bátyus - nyöszörögte kétségbeesetten, majd rám nézett. Ekkor tüzetesebben feltérképeztem arcát. Kísértetiesen hasonlítottunk egymásra. Hátborzongató volt. Zavartan az őt ölelőre kapta tekintetét. - Kivel jöttél?
Közelebb merészkedtem hozzájuk és leültem az egyik fotelbe. Zayn rám mosolygott, amit idegesen viszonoztam. Bella alig bírta levenni rólam a szemét. Valószínűleg neki is feltűnt a hasonlóságunk. Ez az egész kezd egyre furcsább lenni.
- Ő itt a barátnőm, Sandy - nagyot nyeltem. Nem gondoltam volna, hogy valaha is ezt mondja majd. A barna hajú szépség elvigyorodott. - Bella pedig az én imádnivaló húgom, vagyis mostohatestvérem.
- Ó - nyögtem ki meglepetten. Meg sem említette, hogy a szülei örökbe fogadtak valakit. Újabb titokra derült fény. Gondolatmenetemből a maffiavezér telefonja zökkentett ki. Sietősen felvette s mire feleszméltünk Bellával, a férfinek már hűlt helye volt. A lány szomorúan megszólalt. - Állandóan csak a rohanás. Mondd, rád kellően odafigyel?
- Volt egy kisebb hullámvölgy a kapcsolatunkban, de amikor találkozgattunk, nem zaklatta senki sem telefonon - rántottam meg a vállamat, miközben odaültem Bells mellé. Az üressé vált bögre alatt egy fénykép pihent... A szüleimről. Zavartan magamhoz vettem a fotót. - Ez honnan van?
- A nevelőanyámtól kaptam, még kiskoromban. Az anyukám adta neki, hogy tudjam, kik az igazi szüleim - mondta félénken, nekem pedig elkerekedtek a szemeim. Bella a kezemre simította a sajátját. - Mi a baj?
- Hazugságban éltem le az életem - suttogtam könnyeimet nyelve. - Mindig is szerettem volna, hogy legyen egy testvérem. Amikor anya teherbe esett, majd' kiugrottam a bőrömből. Esténként befészkeltem magam az ágyukba és elmeséltem a napomat a pocaklakónak. A szülés idején a nagyszüleimnél voltam, apa nem engedte, hogy velük menjek a kórházba. Két nappal később, mikor hazajöttek, egy világ dőlt össze bennem. Azt mondták, egy orvosi műhiba következtében meghalt a baba.
- Nagyon sajnálom - ölelt jó szorosan magához, nekem pedig eleredt a könnyem. Karjaimat a lány köré fonva próbáltam meg lenyugodni. Amint valamelyest sikerült, megtöröltem az arcom s felsóhajtottam. - Az utóbbi szemen szedett hazugság. A testvérem nem halt meg. Él és virul... Itt ül mellettem...
Bella a szája elé kapta a kezét. Könnytől fátyolos tekintete köztem és a fénykép között cikázott. Miután feldolgozta szavaim, zokogva a karjaimba omlott. Hüppögve szorongattunk egymást. Megválaszolatlan kérdéseim nem hagytak nyugodni. Zayn miért nem mondta el, hogy a mostohatestvére valójában az én húgom? Miért adták a szüleink örökbe Bells-t? Miért hazudtak nekem?
A sírógörcsöt egy tartalmas beszélgetés követte. Bátran kijelenthetem, hogy azonnal egy hullámhosszra kerültünk Bellával. Kiveséztük, ki mit szeret s mit nem, szóba kerültek a pasiideálok s igazából minden, amiről az elmúlt 19 évben álmodni sem mertem volna. A szó szoros értelmében megtaláltam a másik felem.
- El sem tudod hinni, mennyire örülök neked - suttogtam a lány nyakába fúrva a fejem, miután végigfeküdtünk a kanapén. Egymásba voltunk gabalyodva, de egy cseppent sem bántam. Csak reménykedni tudtam abban, hogy most már nem szakítanak el minket a másiktól. Kíváncsian megtámasztottam mellkasán az állam. Mosolyogva nézett le rám. - A Malik család meg sem említette egyszer sem, hogy az igazi szüleidnek van egy lánya?
- Nem, sajnos - mondta csalódottan, miközben kisimított egy tincset az arcomból. Lehunyt szemmel simultam érintésébe. - Yaser halála után Zayn egyre több időt fektetett a munkába, de mellette megpróbált foglalkozni velünk. Amikor megtudtuk, miért halt meg a nevelőapám, Trisha öngyilkos lett. Fejbe lőtte magát egy pisztollyal, amit a fehérneműi között talált. A mostohatestvéreimmel a mai napig nem hevertük ki a látványt. Tris vérbe fagyva feküdt a padlón, kezében a fegyverrel. A legkisebb lány, Safaa még nagyon aprócska volt. Alig emlékszik az anyjára. Szerencsére nem volt otthon, mikor a tragédia történt.
- Hihetetlen, min mentetek keresztül - motyogtam alsó ajkam rágcsálva. A sírás fojtogatott, már harmadjára. - Az én életem ehhez képest tündérmese, egy aprócska bibivel megáldva.
- Most már egyenesbe jön minden - húzta mosolyra ajkait, aztán ránk terítette a pokrócot. Másodpercek leforgása alatt álomba szenderültem.

***

A reggel nem a nappaliban, hanem Zayn hálószobájában ért. Annyira ki voltam ütve este, hogy nem érzékeltem semmit. Arra sem ébredtem fel, hogy a milliárdos megszabadított a ruháimtól, valószínűleg megfürdetett s belebújtatott egy pólóba meg egy bokszerbe. A köszönetemet garantáltan nem teszi majd zsebre. Miután valamelyest magamhoz tértem, leslattyogtam a konyhába. Húgom az asztalnál ült és egy banánt bontott ki álmosan.
- Szia! - mentem oda hozzá és mindenféle magyarázkodás nélkül magamhoz öleltem. Kuncogva viszonozta, aztán elém rakta a gyümölcsöstálat. - Zayn korán elment dolgozni, de megígérte, hogy reggelire visszaér és hoz valami laktatóbbat.
- Remek - bólintottam unottan. Semmi hangulatom nem volt a férfihoz, de mindenképpen beszélnem kell vele. Egyetlen egy dolgot tudtam benne értékelni, mégpedig azt, hogy nem hagy minket éhen veszni. - Hogy aludtál?
- Kavarogtak a gondolataim. Még most sem tudom felfogni, hogy egymásra találtunk - mosolyodott el szégyenlősen, mire megfogtam asztalon pihenő kezét. Biztonságot keresve kulcsolta össze ujjainkat, majd felsóhajtott. - Hogyan fogjuk tartani a kapcsolatot? Mert nem akarok sokáig messze lenni tőled.
- Költözz hozzám! - vágtam rá gondolkodás nélkül. Ennél egyszerűbb megoldást nemigen találhatnánk. - A nappaliban elfér még egy ágy és a fürdőszoba is elég lenne kettőnknek.
- Nem is tudom... Egy darabig még itt maradok, aztán meglátjuk - harapott bele egy almába, miközben tekintete a nyíló bejárati ajtó felé terelődött. Ajkait izgatott mosolyra húzta. - Megérkezett a várva várt reggeli!
Zayn sugárzó arccal, igencsak kiöltözve libbent át a konyha küszöbén. Egy-egy puszit lehelt a fejünk búbjára, aztán megterített és kipakolta a még meleg péksüteményeket. Gyomrom nagyot kordult, ahogyan beleharaptam a csokoládéval leöntött és megtöltött croissant-ba. Bella sejtelmes vigyorral az arcán futtatta közöttünk a tekintetét.
- Ha valamit mondani szeretnél, rajta! - biztattam felvont szemöldökkel, direkt kerülve a mellettem ülő férfi tekintetét. Bells legyintett egyet. - Olyan furcsán viselkedtek most. Komolyan, mint két idegen. Hol a tűz, hol a romantika?
- Még alszik, elég régóta - köhintettem, mire Zayn a combomra vezette kezét és belemarkolt a combomba. Felszisszentem. - Ne érj hozzám!
- Vihar az Paradicsomban - fojtotta vissza nevetését húgom, mire bokán rúgtam és megráztam a fejem. Pufogva masszírozni kezdte a rúgás helyét. - Ez nem volt szép... Rád férne egy dühlevezetés...
- Kezeskedem róla, hogy megtörténjen - szólalt meg a milliárdos, én pedig kis híján arcon köptem a testvéremet. Nagyot nyelve megköszöntem a finom sütiket, aztán felsiettem a hálóba. Megágyaztam, fogat mostam és a gardróbban talált, női ruhadarabok közül magamra aggattam néhányat. Hajamat alaposan átfésültem s már készültem volna lemenni a húgomhoz, ha Zayn nem termett volna előttem. Felsóhajtottam. - Mit akarsz?
- Olyan rideg vagy velem. Mi a baj? - kérdezte értetlenkedve, miközben fedetlen csípőmre simította kezeit. Háborogva felvontam a szemöldököm. - Komolyan, meg mered kérdezni? Mégis mikor akartad elmondani, hogy a húgom a mostohatestvéred? Már másodjára húzod keresztül a megállapodásunk! Még mindig nem tudom, minek hurcoltál ide...
Tajtékoztam a dühtől. A maffiavezért cseppet sem hatotta meg kirohanásom. Sőt. Idiótán vigyorgott, szemei pedig vágytól csillogtak. Idegesen a mellkasára csaptam. Inge alól egy pillanatra kikandikált tetoválásokkal tarkított mellkasa, amitől nyeltem egy hatalmasat. Érdes ujjai a nadrágom korcával játszottak.
- Ne próbáld elterelni a gondolataimat, Malik! Rengeteg megbeszélnivalónk van! Hallod? - dörrentem rá már-már hisztérikusan, mire rekedtesen felnevetett. Megáll az eszem ettől a palitól! Van pofája kiröhögni egy ilyen komoly téma közepén? Átgondolja egyáltalán, mielőtt cselekszik?
- Nem is tudod, milyen ellenállhatatlan vagy, amikor dühösen kikelsz magadból. Piszkosul feltüzelsz - dünnyögte fülembe s közben puszikkal szórta be az említett testrészt. Alsó ajkam harapdáltam, nehogy felnyögjek a jóleső érzéstől. - Annyira kívánlak, Sandy.
- Nem fogok veled ágyba bújni, amíg titkolózol - húzódtam el a férfitől, karjaimat pedig összefontam a mellkasom előtt. Zayn égnek emelte tekintetét. - Nehezedre esne őszintének lenned velem?
- Nem erről van szó, csak... - túrt a hajába, miközben leült az ágyra és megvált a zakójától. Kíváncsian vártam magyarázatát. Kezdtem besokallni attól, hogy szinte semmit sem közöl velem. - Mondhatnám, hogy fogalmam sem volt arról, hogy Bella meg te testvérek vagytok... Igenis tisztában voltam vele, csak nem tudtam, hogyan mondhatnám el neked. Nem volt olyan helyzet, amiben közölhettem volna veled.
- Gyenge kifogás - vágtam rá epésen. A milliárdos tanácstalanul széttárta karjait. Hangja bizonytalanul csengett. - Próbálok megváltozni, de rendkívül nehezen megy. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy valakit beavassak az életem apró-cseprő dolgaiba, titkaiba.
- Megértem, de ez a kis titok rám is ugyanúgy tartozik - kértem ki magamnak rögtön s hajamba mélyesztve ujjaimat leültem a férfi mellé, aki arrébb araszolt tőlem. A szexuális frusztráció tisztán leolvasható volt az arcáról. - Nem szeretném elismételni, mire van szükségem. Ha neked nem felel meg, akkor nekünk nincs miről beszélnünk. Ezt szeretnéd?
Hevesen megrázta a fejét és a következő pillanatban lecsapott ajkaimra. Alaposan feltérképezve számat döntött a hátamra, majd fogait végigfuttatta a nyakamon. Egy harapást sem ejtett meg bőrömön. Mielőtt megvált volna ingétől, egy rövidke kopogást követően Bella dugta be fejét a résnyire kinyitott ajtón. Kuncogva a szája elé kapta a kezét. Fejemet Zayn mellkasának döntöttem, aki várakozóan pillantott Bells felé.
- Örülök, hogy megbeszéltétek a dolgaitokat! Nem is akarok zavarni tovább, csak szólni akartam, hogy elmegyek kicsit sétálni meg bevásárolni. Élvezzétek ki a távollétem! - kacsintott elsősorban rám, aztán el is tűnt a szemünk elől.

2016. szeptember 8.

12.fejezet ~ Minden okkal történik

Sziasztok!
Meg is érkeztem a folytatással, amiben még nem épp rózsás főszereplőink viszonya :) Zayn mondjuk igyekszik a maga módján kicsit megpuhítani Sandy-t, de hogy sikerül-e neki? Majd kiderül :) A rövidségért elnézést, sajnos nincs időm hosszabb részeket írni :3 Az ötletfelelős mint az utóbbi pár fejezetnél is BellaLili, akinek ezúton is hatalmas köszönet és ölelés így, a világhálón keresztül ♥! Köszönettel tartozom még a 3 kommentárt íróknak is - Tiny Destiny, BezTina és RS ♥ -, és köszönöm a 4 pipát ♥! Igyekszem a folytatással :)! Kitartás, nemsokára hétvége! Pusszpáá evribádii,
Macy

Under You
Nem hittem neki. Képtelen voltam rá, bár őszintének tűnt. Szavai mégis ütköztek egymással. Nemrég még azt mondta, hogy az egy éjszakás kalandok híve. Semmi érzelem és semmi kötődés. 
Szöges ellentétek vagyunk - futott át az agyamon. Szerelemre, érzelmi biztonságra vágytam. Zayn mindezt nem adta meg nekem, legalábbis eddig. Számomra egy idegen milliárdos volt, aki egyébként maffiavezérként éli mindennapjait. Bele sem merek gondolni, hány embert öletett már meg idáig. Mi van, ha ő maga is fogott már pisztolyt valakire s el is sütötte a fegyvert?
- Mondj valamit, kérlek! - cirógatta meg arcomat s közben szabad kezét a derekamra simította. Határozottan elléptem tőle és még mielőtt megszólalhatott volna, beavattam gondolataimba. Reménykedtem benne, hogy félbeszakítás nélkül végighallgat majd. - Nagyot csalódtam a kis kiruccanásunkat követően. Senkinek sem kívántam volna azt, amit akkor átéltem. Túlságosan naiv voltam, amikor azt hittem, őszinte kapcsolat jön létre közöttünk. Ehelyett mit kaptam? Kinyögted, hogy az alkalmi viszonyt preferálod a partnereddel. Előtte megölettél egy embert, aki mint kiderült, jóformán felnevelt téged. Ezek után mit várhatnék el tőled, hm? Én szerelemre, bizalomra és őszinteségre vágyom... Nem egy ilyen elfuserált valamire.
- Nehéz megbíznom bárkiben is. Ez egy régi dolog, nem nálad lépett fel először. Talán a szüleim válásához köthető - mondta a tarkóját masszírozva. Bólintottam egyet. Kezdetnek nem rossz. Megpróbál őszintén mesélni a gyerekkoráról. Később talán több dolgot is megtudok. - Nyissunk tiszta lappal egymás felé, rendben? Megpróbálok bízni benned, cserébe nem kutakodsz utánam.
- Ácsi-ácsi! Nem nekem van mappám, teles teli egy csapatnyi, ártatlan lány adataival. Tudod, mennyire bizarr? - háborodtam fel, mire Zayn felsóhajtott. Szerintem, még sosem beszélt vele így egy nő. Ha mégis... Remélem, épségben megúszta az eszmecserét. Mind lelkileg, mind fizikailag. És itt nem egy pofonról vagy például fojtogatásról van szó. - Hajlandó vagyok újrakezdeni ezt a kusza kapcsolatot, de csak és kizárólag tiszta lappal. Nem akarok hazugságban, titkolózásban és fenyegetettségben élni.
- Beszéljük meg ezt egy nyugodtabb helyen, rendben? - lágyult el kicsit a tekintete. Egyáltalán nem hasonlított egy maffiavezérre. Már-már olyan volt, mint egy kisfiú, aki rosszat csinált és így mert az anyukája szeme elé kerülni. Megadóan biccentettem egyet. - Bezárok és mehetünk.

***

Portsmouth gyönyörű este. Minden fényárban úszik. Mint jelentős hadi kikötő, a város ad otthont a világ legrégebbi, még használatban lévő tengeralattjáróinak, valamint otthont ad még néhány olyan híres csatahajónak mint az HMS Warriornak, és a Lord Horatio Nelson hadvezér által irányított zászlós csatahajónak, az HMS Victorynak is. Bár virágkora a 19. században véget ért, attól még továbbra is az ország tengerészeti központja maradt, itt székelt továbbra is a Brit Királyi Haditengerészet, valamint itt álltak továbbra is nagy és jelentős hajógyárak. Ezek az épületek is ki vannak világítva, így korántsem félelmetes elhaladni mellettük.
A tengerpartról sem szabad megfeledkezni. Az árusok reggeltől estig szeretettel és megannyi finomsággal, kézművesáruval, könyvekkel várják az arra járókat. Nyaranta megtelik az óváros is, bár a fiatalok inkább a napozást és fürdőzést választják.
- Gyerekkoromban sokat jöttünk ide apával. Szereti a háborús dolgokat, szóval nemcsak a víz kötötte le - nyújtottam ki a lábaimat, miközben visszaemlékeztem a régi szép időkre. Csizmám orrát percenként nyaldosta a hűs óceán, ami megborzongatott. A ténytől sem lettem valami boldog, miszerint csak Zayn és én lézengtünk a parton. Pulóveremet összehúzva magamon bambultam fáradtan a hullámokat. - Beszélgetni akartál. Hajrá! Szeretnék már hazamenni és aludni egy jót. Hosszú és fárasztó napom volt.
- Szereted ezt a munkát? - érdeklődött s közben kipakolt a piknikkosárból. Igazi terülj-terülj asztalkámat varázsolt a homokba. Eper, visszaszilárdult olvasztott csokoládé, taco és egy üveg gyümölcsbor került elő a kosárból. Válogatás nélkül nyúltam egy jól megpakolt tortilláért. Mielőtt elkezdtem volna enni, válaszoltam Zayn kérdésére. - Igen, miért?
- Szerintem, sokkal komolyabb és izgalmasabb állást is vállalhatnál. Egy idő után unalmas lehet árut pakolászni és kiszolgálni az embereket - halászta elő öngyújtóját, aztán azzal tette ismét folyékonnyá a csokit. Szerencse, hogy nem műanyag tálban szervírozta. Felvontam a szemöldököm. - Tökéletesen megfelel számomra a munkám. Eszem ágában sincs pultos kislányt, vagy titkárnőt játszani. Nem én lennék. Szeretek nyugodtan tenni-venni a sorok között és megismerni a lakosokat.
- Nem tudlak eltántorítani, igaz? - mosolyodott el, a taco-ját majszolva. Megráztam a fejem s ittam egy kevéske bort. Kérdése hallatán majdnem kiköptem az italt. Számítottam rá, mégis meglepett. - Hiányoztam neked?
Nagyot nyeltem. Gondolataim ismételten összecsaptak egymással. Alsó ajkam rágcsálva raktam le magam mellé a poharat, majd felsóhajtottam. Nem akartam hazudni, hiszen ez volt az egyik feltételem. Ha én is megszegném, bukna az egész megállapodás.
- Mondhatnám, hogy nem... De, nem lenne igaz - hajtottam le elvörösödő fejem, ám ez a testtartás nem maradt fent túl sokáig. Zayn óvatosan az állam alá csúsztatta ujjait, maga felé fordította pírban úszó arcom és megcsókolt. Pillangóim észveszejtő szárnycsapásba kezdtek. Sután kapaszkodtam remegő ujjaimmal a férfi dzsekijének gallérjába, míg a milliárdos a derekamra simította kezeit. Két csók között a homlokát az enyémnek támasztotta. - Ezt vehetem egy sikeres, hivatalos első randi megpecsételésének?
- Még ne bízd el magad - húzódtam el a milliárdostól, majd feltápászkodtam a helyemről és leporoltam a nadrágom. Zayn kíváncsian figyelte mozdulataim. Haloványan elmosolyodtam. - Hazakísérhetsz, ha szeretnél. Nem messze lakom innen.
- Kérned sem kell - mosolygott felvillanyozódva, aztán visszapakolt a kosárba és felpattant a homokból. - Mehetünk.
Rövidke sétánk alatt egyikünk sem volt beszédes kedvében. Valamelyest biztonságérzetet adott, hogy nem egyedül bóklásztam hazafelé. Ijedten kaptam a fejem a férfi felé, aki megfontoltan kulcsolta össze ujjainkat. Nyugodtan fújta ki a levegőt; örült, hogy nem húztam el a kezem.
Kevesebb, mint negyed óra múlva már a lakás előtt álldogáltunk. A kulcscsomómat elnyelte a táskám, ezért percekig még a fejemet sem lehetett látni. Elégedett sóhaj kúszott ki ajkaim közül, amikor előkerült a belépéshez elengedhetetlen tárgy.
- Ha a milliárdos kis fenekednek nem fáj, segíthetnél egy szekrényt a helyére tolni. Feltéve, ha nem sietsz sehova - sandítottam a vállam felett Zayn-re. Megforgattam a szemem; tekintete végig az említett testrészemen pihent. - Ha nem, hát nem.
- Hallgatás beleegyezés - igyekezett utánam némi felháborodást színlelve, amin jót derültem. Pukkancs. Az előtérben komótosan lepakoltunk, majd a nappaliba tereltem a férfit. A tologatásra váró bútor a dohányzóasztal helyét foglalta el. Eléggé idiótán nézett ki így a helyiség. Mielőtt Zayn helyet foglalt volna az ütött-kopott kanapén, elkezdtem hangosan gondolkodni. - Szerintem, tegyük a szekrényt a hálószoba ajtajához.
- Ott nincs rendezésre váró bútorod? - vonta fel szemöldökét alsó ajkát megnyalva, miközben megcélozta a hifitornyot. Szégyenlősen lehajtottam a fejem, mikor meghallottam az egykor megannyi tinilány kedvenc fiúbandájának talán leghíresebb dalát. Zayn kuncogva fordult szembe velem. - A nővérem imádta őket. Én már kevésbé örültem, amikor éjjel-nappal ez szólt a lejátszóból.
- Sosem rajongtam senkiért se megszállottan. Tetszik a zenéjük és ennyi. Nem nagy durranás - rántottam meg a vállamat s a szekrényhez léptem. - Eszem ágában sincs téged feltartani... Nekiállunk még ma a rendezkedésnek?
Hevesen bólogatott, aztán nekiláttunk a dolgoknak. Feltekertük a szőnyeget, arrébb húztuk a kanapét és 10 perc múlva már a tervezett helyen várakozott a ruhákra és cipőkre a nemrég vásárolt bútordarab.
- Kérsz valamit inni? - kérdeztem a konyhapultot megkerülve. Zayn a kanapéra letelepedve biccentett egyet és megvált farmerkabátjától. - Víz, bor, gyümölcslé?
- Bor - vágta rá rögtön, mogyoróbarna íriszei le nem véve rólam. Miután töltöttem magunknak a hűs, vörös nedűből, helyet foglaltam a milliárdos mellett.
Fogalmam sincs, meddig beszélgettünk s hogy az alkohol miatt váltunk-e felszabadultabbá. Ha a maffiavezér - szokatlan a megszólítás - telefonja nem csörrent volna meg, talán folytathattuk volna egymás megismerését. Arca elkomorult, amikor zsebre csúsztatta a készüléket.
- El kell vigyelek innen, most! - ragadta meg a táskám és a kezem, majd bezárta a lakásajtót s valósággal lerángatott a lépcsőn. A semmiből megjelent Zayn Volvo-ja, a volán mögött egy számomra ismeretlen férfi ült. Amint beszálltunk a járműbe, idegesen Malik felé fordítottam a fejem. - Mi ez az egész?
- A házamhoz megyünk. Ott talán biztonságban tudhatlak - semmit sem értettem. Miért lennék én veszélyben? Mégis ki akarna nekem ártani? Dühösen összefontam a karjaimat a mellkasom előtt. - Úgy látom, elfelejtetted a megállapodásunk. Ennyit arról, hogy nem titkolózol...
- Egyetlen egy percre kérlek, fogd be a szád! - dörrent rám, nekem pedig elkerekedtek a szemeim. Amint feleszmélt, milyen stílusban szólt hozzám, ellágyult tekintettel hintett egy puszit a szám sarkába. - Sajnálom, kedvesem. Nem akartam bunkó lenni, csak... Csak egyenlőre nem mondhatok semmit. Ha elrendeztem a dolgokat, beavatlak. Ígérem.

2016. augusztus 30.

11.fejezet ~ Saját út

Sziasztok!
Szeretnék elnézést kérni, amiért ilyen vontatottan érkeznek a fejezetek :3 Tudom, még lett volna az írásra időm, de mással foglaltam el magam :3 Köszönöm az előző fejezethez érkezett 4 kommentárt - Sweet Girl, Szalay Timi, BezTina és BellaLili, aki a Facebook-n támogat, nem mellesleg ötletekkel is ♥ -, az 5 pipát és a 28 feliratkozót ♥! Majd jövök a folytatással... :) Még nem lesz tündérmese :) U.i.: OMG! Elértük a 10.000 megtekintést! Köszönöm ♥! További jó pihenést kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

Another Love
Sétám közben megejtettem egy telefont is, melyben megkértem a recepcióst, hogy foglaljon nekem jegyet egy Portsmouth-ba tartó repülőjáratra. Eszem ágában sem volt tovább itt maradni, főleg nem a milliárdossal. Egy ideig nem szeretnék találkozni vele. Ha csak tehetem, messziről kerülni fogom.
Miután bejártam kicsit a város központját, jó pár szatyor kíséretében visszamentem a hotelbe. A recepciós hölgy vészjósló tekintete kicsit sem nyugtatott meg, ahogy átszeltem a hatalmas hallt a liftig. Hevesen dübörgő szívvel szálltam be a szerkezetbe, mely felvitt a legfelső emeletig. Remegtem, mint a nyárfalevél.
Alsó ajkam rágcsálva nyitottam be a lakosztályba. Zayn az ablaknál álldogált, egy szál, füstölgő cigarettával a szájában. Fogalmam se volt arról, hogy lehet-e ilyesmit egy ilyen patinás intézményben. Amikor észrevette jelenlétem, beleszívott a cigibe s elnyomta a hamuzóban. Koránt sem volt jó hangulatban. Sőt.
- Látom, kihasználtad az időt, míg nem voltam a közeledben - tévedt tekintete a kezemben lévő táskákra, melyekben ruhák, cipők és egyéb kiegészítők lapultak. Hűvösen bólintottam egyet, mire elnevette magát. - Nem hinném, hogy bármi okod lenne a sértettségre. Nem tettem ellened semmi rosszat.
- Hallod egyáltalán, miket beszélsz? A múlt éjjel kis híján megerőszakoltál! A nyakam és a mellkasom felső része borzalmas állapotban van, de szerencsére el tudtam rejteni egy kis smink segítségével - tört ki belőlem cseppet sem halkan. Nem sok kellett, hogy megpofozzam a férfit. Ahogy közeledni kezdett felém, én ösztönösen hátráltam. Menekülésre esélyem se volt, mert szorosan a karjaiba zárt. Ujjait a csípőmbe fúrta, ágyékát pedig a fenekemhez nyomta. Szabadulni akartam, minél előbb. - Engedj el, Zayn!
- Nyugodj meg, kedvesem - duruzsolta a fülembe, majd belecsókolt a nyakhajlatomba. Kirázott a hideg. - Látni szeretném azokat a csúnya nyomokat, melyekről azt állítod, én ejtettem rajtad. Fürödj velem!
Először ellenkezni akartam, ám támadt egy nagyszerű ötletem. Aprót bólintva szembe fordultam a férfivel, aztán megcsókoltam és a fürdőszoba felé kezdtem el terelni.
- Készíts egy forró fürdőt, mindjárt megyek utánad - mondtam, némi izgatottságot a hangomba erőltetve. Egy lusta puszit lopva rám kacsintott s eltűnt a sarokkáddal megbolondított helységben. Amint becsukta az ajtót, kívülről bezártam és egy győzelemittas mosoly kíséretében összepakoltam a cuccom. Összerezzentem Zayn hangjától. - Sandy?! Te kis boszorka, csak jussak ki innen!
- A soha viszont nem látásra! - motyogtam, majd a bőröndömet magam után húzva elhagytam a lakosztályt. Átfutott az agyamon, hogy fel kellene hívnom Emily-t, de végül arra jutottam, hogy a reptérre menet is lesz időm rá.
A hallba érve megköszöntem a recepciós hölgynek a jegyet, aztán némi borravalót a kezébe nyomva a rám várakozó taxihoz siettem. Már alig vártam, hogy végre Portsmouth-ban lehessek.

{1 hónappal később...}

Mindössze két hétig boldogítottam legjobb barátnőmet s szüleit. A spórolt pénzemből, illetve a fizetésemből ki tudtam bérelni egy lakást a kikötőben. Egy szoba, fürdőszoba, konyha és egy hangulatos kis nappali. Számomra tökéletes volt.
A rövid, de annál tartalmasabb és fordulatosabb római vakációt követően álláskeresésbe kezdtem. Egy belvárosi drogériában szoktam a napjaim nagy részét tölteni, eladóként. Jobbat nem is találhattam volna.
Az első munkanapomon már meglepetés ért. A kolléganőim csak ámultak és bámultak, miközben átadták a nekem címzett, hatalmas csokor vörös rózsát. A szálak között megbújt egy borítékocska is, melyet kíváncsian nyitottam ki.

„Idiótán viselkedtem, belátom. Kezdek begolyózni a hiányodtól. Legalább az üzeneteimre reagálhatnál, ha már a hívásaimat visszautasítod. Tudom, nehezen megbocsátható, amiket Rómában műveltem. Mégis arra kérlek, próbáld meg! Sajnálom, tényleg! Z.”

Milliónyi kérdés rohamozta meg az agyam. Honnan tudta meg, hogy hol dolgozom? Miért viselkedik mindig másképpen? Mármint, egyszer bunkó és elviselhetetlen, máskor pedig édes és romantikus. Egy hisztérikus nevetés közben beletúrtam a hajamba. Nem tudtam, mit csináljak.
Őszintén szólva, még most sem igazán tudnám. Két hét elteltével sem. A főnökömön és a vásárlókon kívül senkinek sem akartam megfelelni. Zayn biztosan elvárt volna több tiszteletet és bizalmat, amit nem adtam meg neki. Sajnáltam is és nem is, amit Rómában történt. Hazatérésem estéjén zokogásban törtem ki, mert képtelen voltam másképp feldolgozni az ott látottakat, hallottakat. Azóta is rémálmok gyötörnek.
Egy percet sem tudtam pihenni. A vásárlók ellepték a drogériát, főként naptejet kerestek, a hölgyek körében viszont keresettek voltak a vízálló szempillaspirálok és az ehhez hasonló sminkes kiegészítők is. Nem győztem feltölteni áruval a megüresedett polcokat. Az egyik ilyen töltögetésnél ösztönösen kaptam a fejemet a parfümös sorhoz. Egy srác kíváncsian fújt a csuklójára az egyik üvegcséből, melynek illatát ezer közül felismertem volna.
- Remek választás - szólítottam meg bárgyú mosollyal az arcomon, mire rám emelte a tekintetét. Alsó ajkát beharapva végigmért, majd odaoldalazott hozzám. Egy pillanatra lehunytam a szemem az ismerős parfüm hatására. - Azt mondod?
- Igen. Vadító illata van - ráztam meg a fejem egy torokköszörülést követően s a pénztárhoz siettem, ahol már várakoztak néhányan. A fiú játékos mosolyra húzva száját rakta a kosarába a parfümöt, aztán tovább nézelődött.
Percekkel később már előttem állt. Komótosan a pultra pakolta a megvásárolandó termékeket, majd várakozóan oldalra döntötte a fejét. Elpirulva leolvastam az árukódokat, aztán elrebegtem a fizetendő összeget.
- Köszönjük a vásárlást! - mondtam mosolyogva a betanult szöveget, a srác pedig rám kacsintott s a visszajárót a gyűjtőperselybe dobta. Mielőtt elhagyta volna a drogériát, utána szóltam. A betanult mantra részeként. - Szép napot!
Sokan azt hinnék, hogy az én javamra dobnak be némi aprót, esetleg papírpénzt az emberek. Korántsem így van. A helyi klinika gyerekosztályának gyűjtünk. A hetente befolyó összeget egy borítékba zárva postázzuk a klinika igazgatójának, aki nem győzi meghálálni a kedves gesztust. Azonban nem mi vagyunk az egyetlen ilyen üzlet a városban.
- Látom, nagyon fel vagy pörögve - termett egy jól megpakolt kosárral előttem Emily. Fáradtan felsóhajtottam, majd beizzítottam a pénztárgéphez csatlakoztatott kódleolvasót. - Hulla vagyok. Alig várom, hogy lejárjon a műszakom és egy forró fürdő után az ágyba zuhanhassak.
- Az nem most lesz - húzta el a száját, miközben a csuklóján fityegő órára pillantott. Szomorúan a hajamba túrtam s egy laza mozdulattal össze is kötöttem. Em a kezembe nyomta a hitelkártyáját, miután a gép kiírta, mennyivel is tartozik. Mostanában alig fizetett készpénzzel. - Örülj neki, hogy holnap délelőttös vagy. Délután pihenhetsz. Ha szeretnéd, felugorhatok és főzhetek valamit. Megnézhetünk egy filmet is.
- Egy angyal vagy, köszönöm - mondtam hálásan, egy, az üzlet logójával ellátott szatyorba pakolászva a megvett dolgokat.
Mindössze pár percet tudtunk beszélgetni, mert be kellett mennem a raktárba egy-két dologért. Amikor visszatértem a pénztárhoz, legjobb barátnőm azonnal kinyomta a telefonját. Felvontam a szemöldököm. Ebbe meg mi ütött?
- Csak anyu volt. Tudni szerette volna, mikor jössz át legközelebb - megforgattam a szemem. Kódolni tudtam volna, hogy Emily mikor mond igazat és mikor nem. Ez a pillanat az volt, amikor igencsak füllentett. Türelmesen dobolni kezdtem a pulton, mire megadóan maga elé emelte a kezeit. - Meddig akarod még kerülni Zayn-t? Az agyamra megy a hívásaival.
- Tedd azt, amit én... Hagyd kikapcsolva a telefonod - mosolyogtam mindentudóan. Em megrázta a fejet, majd egy újabb rövid eszmecserét követően elindult haza. Felsóhajtottam. - Mindenkit kikészít ez a férfi...
Szerencsére a munka valamelyest elterelte kusza gondolataimat. Zárás után fütyörészve felmostam, aztán letakarítottam a pultokat és kikapcsoltam a pénztárgépeket. A fertőtlenítővel és felmosóval egyensúlyozva tűntem el a takarítófelszerelésekkel felpakolt helyiségben, amikor jelezni kezdett a bejárati ajtónál lévő kis csengő.
- Zárva vagyunk - kiabáltam ki a kicsiny kis szobából, ahonnan csak hátrálva lehet kijönni. Pólómat leporolva fordultam az árukkal megpakolt sorok irányába. - Ó.
- Meglepődtél, igaz? - húzta féloldalas mosolyra a száját. Alig tértem magamhoz a kezdeti sokkból. Felbukkanásán nem nagyon csodálkoztam. A külsején annál inkább. Sosem láttam még ilyen lazának. Érintése zökkentett ki a kábulatból. Ujjai lassan térképezték fel az alsó ajkamat, aztán a felsőt. El akartam lépni tőle, lábaimra viszont mintha mázsás súlyok telepedtek volna. Forró leheletétől és mai napon már másodjára a parfümtől, lehunytam a szemem. - Hiányzol, Sandy.

2016. augusztus 8.

10.fejezet ~ Mocskos ügyek

I Knew You Were Trouble
Halálfélelmem volt. Lépteimre erősen ügyelve próbáltam meg minél sötétebb részére bújni a gyár falának, hátha nem szúrnak ki olyan gyorsan. A szorongásom fojtogató volt, könnyeimet a lehető leghalkabban igyekeztem elnyelni. 
- Bárki is vagy, gyere elő! Lassan és nyugodtan... Talán akkor nem bántalak - hallottam meg Zayn rekedtes hangját, ami egyfajta éles késként hasított az éjszakába. Zokogni tudtam volna a pár perce látottaktól és hallottaktól. Képtelen voltam elhinni, hogy a milliárdos száját ilyen könnyedén hagyták el a száját ezek a könyörtelen szavak. Meglepett azonban, hogy nem ő húzta meg a ravaszt. - Én várok. Tik-tak... 
Egyre közelebbről hallottam lépteit. Alsó ajkamból már patakzott a vér, annyira szétharapdáltam idegességemben. Felsikítottam, amikor megéreztem vékony, ám erős ujjait a nyakam körül.
- Sandy?! - nyögte ki meglepetten, de nem eresztett el. Szaporán szedtem a levegőt, miközben kezeimet az ujjaira simítottam. El akartam menekülni.
- Vedd le rólam a kezed! Undorodom tőled! - suttogtam sajgó fejjel. Valószínűleg az oxigénhiánytól fájdulhatott meg. Miután nagy nehezen leválasztottam magamról a férfi kezét, a térdeimre támaszkodva nagyokat lélegeztem. Zayn a vállamnál fogva felrántott, közvetlen azután, hogy jelezte az embereinek a gyilkosság szemtanújának megtalálását. Magyarán mondva feldobott engem az emberölőknek. - Nem fogom hagyni, hogy beköpj a zsaruknak! Ha csak egy kicsit is gondoltál arra, hogy elmész a rendőrségre, akkor most azonnal felejtsd el! Értetted?
- Nem állt szándékommal feljelenteni téged, vagy az embereid - mondtam határozottan, miután elrángatott az autóig s valósággal belökött a járműbe. Kézfejemmel gyorsan eltüntettem makacs könnyeimet. Fagyossá vált a légkör körülöttünk. Csak bámultuk egymást a félhomályban, mint két idegen. Zayn a kormányon dobolt, míg én az ablakon bámultam a kihalt városrészt. Ezernyi kérdés cikázott fejemben, melyek közül egyet mertem feltenni a mellettem ülőnek. Hangom alig hallható volt. - Miért öletted meg azt a férfit? 
- Keresztbe tett nekem és eljátszotta a bizalmam, ahogyan te is - fordította felém a fejét. Tekintete szikrázott a dühtől, arca komor volt. - Megbántam, hogy elhoztalak Rómába. Egyedül kellett volna jönnöm. 
- Egyetértek - bólintottam, miközben feltekertem a fűtést. Még mindig egy helyben álltunk a kocsival, ami kezdett frusztrálni. - Nem indulnánk el? Ez a környék nem kelt bennem kellemes érzéseket.
- Ó, tényleg? Akkor miért nem maradtál a csinos kis fenekeden? Jó volt utánam szaglászni, ugye? - dőltek belőle a szavak hisztérikusan s dühösen a gázra taposott. A sebességhatárt figyelmen kívül hagyva száguldottunk végig a kivilágított utcákon. A feszültség tapintható volt, nem is kicsit. - Ezért vagyok az alkalmi kapcsolatok híve. Nincs érzelmi kötödés, esetleg féltékenykedés és kíváncsiskodó kérdésözön. Csak szex. 
- Meghazudtolod a saját szavaidat, Zayn! Ha jól emlékszem, te nem akartál elengedni s nem fordítva - világosítottam fel kissé hangosabban a kelleténél. Bennem is felment az a bizonyos pumpa. Idegesen a kormányra csapott, majd beletúrt a hajába. - Ha már a kíváncsiságnál tartunk, nem is tudom, kinek van egy jó, vaskos mappája, teles teli adatokkal, különböző lányokról... Mégis mire mész azokkal az információkkal? Talán így tartod sakkban az áldozataidat? 
A milliárdos mélyen beszívta a levegőt, aztán lassan és egy pillanatra lehunyt szemmel kiengedte azt. Egy cseppet sem bántam meg, hogy bevallottam, amit tudok. Tisztában voltam vele, hogy nem fogom zsebre tenni, amit kapni fogok érte.
- Koránt sem vagy áldozat, Sandy - rázta meg a fejét elmosolyodva, nekem pedig kétszeresére tágultak a szemeim. - Valamit tudnod kell...
- Rosszul kezdődik - sóhajtottam fel, majd erőt vettem magamon s követtem a férfit a hotel épületébe. A recepciós hölgy aggodalmasan nézett rám, mire futólag rámosolyogtam és beszálltam a liftbe. Tisztes távolban Zayn-től döntöttem hátamat a szerkezet falának, így várva mondanivalóját. - Szóval, miről kéne még tudnom? Azon kívül, hogy egy maffiavezér vagy és ha valaki keresztbe tesz neked, azt zokszó nélkül kinyíratod.
- Kérlek - nyögött fel fájdalmasan, miközben kinyitotta a szobánk ajtaját. Cipőmet lerúgva ültem le a kanapéra, onnan figyeltem a milliárdost. Komótosan a bárpulthoz lépett, aztán felbontott egy üveg whisky-t s töltött magának egy keveset. Meddig húzza még ez időt? Kíváncsi vagyok, mit akarhat még mondani. Hajába túrva, fáradtan vágódott le mellém. Nyugodtabbnak tűnt, mint körülbelül negyed órája volt. - Hiszed vagy sem, nem véletlenül futottunk össze a nyitóbulin. Meg kellett történnie. Azt azonban nem árulhatom el, miért. Majd megtudod, idővel.
- Ennyi? Erre a csekélyke információra vártam közel 10 percet? Hát, köszönöm... A semmit - bólintottam cinikusan megforgatva szemeimet, majd felálltam a bőrülőről. Zayn árgus tekintettel követte mozdulataimat. - Holnap hazautazom. Többé nem akarlak látni. Felfordul a gyomrom a gondolattól, hogy érzelemmentesen füttyentesz egyet a csatlósaidnak és bumm, véget ért egy emberélet.
- Nem mész sehova! - vágta erélyesen a poharat a dohányzóasztalra. Hátráltam néhány lépést. - Nem szakíthatsz velem, hiszen nem is jártunk!
- Akkor mit idegeskedsz, hm? Nyugodj meg, oké? Mondtam, hogy nem doblak fel a zsaruknál - értetlenkedtem és hátat fordítottam Zayn-nek. Bőröndömet az ágyra rakva előhalásztam egy pizsamát s a neszesszerem. A fürdőig azonban nem jutottam el. A milliárdos megragadta a kezem, szembe fordított magával és megcsókolt. El akartam húzódni, de nem eresztett. - Engedj!
- Mert, ha nem, mi lesz? - incselkedett, miközben feljebb tűrte a felsőmet s megmarkolta melleimet. Fújtatva csapkodtam mellkasát, amit nevetve fogadott. Futkosott a hideg a hátamon. - Hiába ellenkezel, baby. Tudom, hogy akarod. A tested elárul.
Köpni-nyelni nem tudtam. Igaza volt. Végtagjaim olyanná váltak, mint a nudli. Zayn könnyedén lökött az ágyra; szótlanul hagytam vad tetteit. A felsőm darabokban érkezett a földre, a melltartómmal együtt. A szívem úgy vert, mint a lövések pillanatában. Gyorsan és szabálytalanul. A nadrágom sem élte túl a földet érést, a bugyimról nem is beszélve. Mire észbe kaptam, egy szál semmiben feküdtem a férfi alatt. Teljesen ki voltam szolgáltatva neki.
- Most nem olyan nagy a szád, igaz-e? - vigyorgott gúnyosan, amitől hányni tudtam volna. Fogait a nyakamba mélyesztve szívni kezdte bőröm s közben a melleimet markolászta erőszakosan. Nyöszörögve vergődtem alatta, egyáltalán nem éreztem jól magam. - Mennyivel jobb, ha nem ellenkezel... Ugye?
- Utállak - sziszegtem, mire felnevetett és megvált a ruháitól. Merevedése sokkolt. Nem hiszem el, hogy a vitánktól izgult fel ennyire. Megráztam a fejem. - Ilyenkor is a szexen jár az eszed?
- Az utóbbi időben folyton rád gondolok - simított végig a mellkasomon át egészen a köldökömig. Apró puszikkal rajzolta körbe a mélyedést, majd haladt egyre lejjebb. Felszisszentem, ahogy véresre harapott alsó ajkamba mélyesztettem fogaimat. Ujjaim elfehéredtek a takaró szorítása közben. Zayn mindezekre rá sem hederített. Kisajátította a testem. - Annyira gyönyörű vagy, Sandy. Ha tehetném, minden egyes nap az ágyamban akarnálak.
- És ezt higgyem is el neked? Nemrég azt mondtad, hogy az alkalmi kapcsolatokat preferálod. Tudtommal egy-két éjszakát jelent, nem pedig heteket - mormoltam kissé vontatottan. Egyszerűen követhetetlenné vált a férfi gondolkodásmódja számomra. - Azt sem tudom, ki is vagy valójában.
- Idővel megismersz - kacsintott s a bőröndjéhez sietett. Az egyik rekeszből elővett egy csomag óvszert, amit azonnal ki is bontott. Miután felkerült a védekezőeszköz, tétovázás nélkül belém vágódott. Azt hittem, szétszakadok. Könnyeimet nyelve, idegesen a férfi mellkasára csaptam. - Cseszd meg, Malik!

***

Fájdalmas nyögés hagyta el a számat, amikor reggel felültem az ágyban. Zayn kíméletlen és rendkívül kegyetlen volt velem múlt éjjel. Örültem, hogy már nem feküdt mellettem. Biztosan nem hagytam volna szó nélkül a történteket. Köntösömet magamra véve elcsoszogtam a fürdőig. Lábaimat mintha mázsás súlyok húzták volna. Kis híján felzokogtam, mikor belenéztem a tükörbe. A nyakamat s a kulcscsontom környékét lila, már-már fekete foltok tarkították. Megborzongtam, de rossz értelemben.
Legalább egy órán át a fürdőkádban ültem és sírtam. Hülye voltam, hogy elmentem Emily-vel a War Zone nyitóbulijára. Azelőtt sosem keveredtem volna bele a maffia ügyeibe. Most pedig... Nyakig benne vagyok. Fejemet megrázva kikászálódtam a hideggé vált vízből, aztán felöltöztem és egy jó adag alapozó segítségével eltüntettem egy időre a harapásokból származó foltokat. Miután bevettem két fájdalomcsillapítót, belebújtam a magassarkúmba és az ajtóhoz léptem. Akárhogy próbálkoztam, nem bírtam kinyitni. 
- Bezárt ez a piszok! - ütöttem ököllel a fa nyílászáróra s fújtatva az éjjeliszekrényen levő telefonhoz mentem. A recepciósnak mindössze annyit mondtam, hogy véletlen Zayn-nél maradt a mágneskártya és ezért ragadtam a lakosztályban. Senkinek sem kell arról tudnia, hogy összevesztünk és jóformán megerőszakolt. Pár perc múlva nyílt az ajtó. A szobapincér mosolyogva üdvözölt, én pedig hálám jeléül néhány bankót nyomtam a kezébe. Akcentusa őszinte mosolyt csalt arcomra. - Köszönöm, asszonyom.
- Ugyan - legyintettem, miközben együtt haladtunk a lift irányába. - Aki köszönettel tartozik, az én vagyok. 
Amint leértünk a hallba, napszemüvegem mögé bújva intettem egyet a recepciós hölgynek és kisétáltam a hotel elé. Nem kívántam taxizással elpazarolni az időt, így gyalog vágtam neki a városnézésnek. Remek alkalom volt arra, hogy kiszellőztessem a fejem.

Sziasztok!
Itt is lenne a soron következő fejezet, amiről nem nyilatkoznék :) Mókás ilyen hangvételben írni; számomra nem megszokott, az biztos :) Ezúton köszönöm ismételten BellaLili-nek a segítségét, nélküle nem jött volna létre ♥! Köszönettel tartozom még az előző részhez érkezett 2 kommentárért - RS és Dorothe Horan ♥ -, illetve a 6 pipáért ♥! Fogalmam sincs, meddig fog még tartani ez a fasírt hangulat a szereplőink között :) Idővel minden rendbe fog jönni, erről biztosíthatlak titeket! :) További szép estét és hetet kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

2016. július 23.

9.fejezet ~ Váratlan utazás

Secret
Amikor beléptem az előtérbe, mélyet szippantottam a levendulával átitatott levegőből. Idegtépő csend fogadott. Eleinte nem értettem, miért, de miután kipillantottam a kertre nyíló üvegajtón, rájöttem. A szüleim kint voltak a teraszon a szomszédokkal. Fel sem tűnne nekik, ha betörnének. Egy vállrántás közepette felrobogtam a szobámba, hogy véletlenül se lásson meg senki. Az kellene még. Előhalásztam a szekrény aljából az egyik bőröndöt és vakon nekiláttam a pakolásnak. Zayn egy cseppet sem könnyítette meg a dolgom. Legalább annyit elárulhatott volna, hogy milyen ruhadarabok kerüljenek a kofferbe. Szinte már a hajamat tépve vágódtam le az ágyra s küldtem egy üzenetet a fekete szépfiúnak.

„Csak azt mondd meg, hogy melyikből rakjak többet? Rövid ujjú vagy hosszú ujjú? S”

Amíg várakoztam, kopogásra lettem figyelmes. Nagyot nyeltem. Azt hiszem, most jön a fejmosás. Mivel nem válaszoltam, anya résnyire kinyitotta az ajtót és úgy nézett a szemembe. Óceán kék íriszei szikráztak a dühtől.
- Megtaláltad a hazavezető utat? - gúnyolódott, miközben belépett a helységbe s becsukta maga mögött a mahagónit. Felsóhajtottam. Tudtam, hogy ez lesz. Válaszolni szerettem volna, de esélyem sem volt rá. Anyu leült mellém, arrébb dobálva a felsőimet. - Tegnap beszéltem Emily anyukájával. Fogalma sem volt arról, hogy náluk vagy. Alexandra... Elmondanád, mégis mi a fene folyik itt? És miért vetted elő a bőröndöt?
- Úgy érzem, nem tartozom magyarázattal - mondtam némi éllel a hangomban. Anya elkerekedett szemekkel nézett rám. - Jól hallottad. Itt az ideje, hogy a saját lábamra álljak.
- Munka és lakás nélkül? Ó, már értem. Zayn megvett téged - eltátottam a számat. Anyu úgy beszélt rólam, mintha egy rossz lotyó lennék. - Vele voltál ebben a két napban, nem? Akkor mit szépítenél a dolgon? Az ágyasa lettél.
- Elég! Ezt most azonnal fejezd be! Nem vagyok hajlandó végighallgatni a mocskolódásod - könnyeim makacs módon utat akartak törni, de eszem ágában sem akartam sírni. Megadtam volna anyámnak az örömet arra, hogy tovább ócsároljon. - Apától eltűrtem, hogy így beszéljen velem. Tőled már nem.
- Az a senkiházi megváltoztatott, hát nem veszed észre? - rázta meg a fejét, majd lemondóan végigmért és az ajtót becsapva magamra hagyott. Talán még az ablakok is beleremegtek.
A néhány perces sokkból a telefonom pittyegése zökkentett ki. A név láttán akaratlanul is mosoly szaladt az arcomra.

Tegyél mindkettőből egyet-egyet. Jó, ha egy szoknyát is bekészítesz. Nyugi, nem színházba akarlak vinni! Hamarosan látlak. xx Z

Tettem, ahogy Zayn írta. Amikor a fehérneműket pakolásztam befelé, elvörösödtem a felismeréstől. Az én alsóneműim cseppet sem szexisek. Már-már régimódiak és sokat takaróak. Megcsóváltam a fejem. Sürgősen be kell iktatnom egy vásárlást, ahol csak a fehérneműboltokat célzom meg. Egy-két új felső és nadrág sem ártana.
Hogy véletlenül sem haljak bele az unalomba és a várakozásba, vettem egy forró fürdőt és megpróbáltam kizárni a kertből felkúszó nevetéseket. Általában apa eléggé felszokott önteni a garatra, amikor ilyen összejöveteleket szerveznek. Nem egy sütögetés után csapattam le slaggal a füvet a hányástól és a kiöntött piától, míg anya a grillsütőt takarította. Megborzongtam a rám törő emlékektől.
Ahogy a nap kezdett lemenni, az én szemeim is az ágyhoz tereltek volna s nem Zayn kocsija felé. Bőröndömet magam után húzva robogtam le a lépcsőn, majd lopva a kert felé pillantva elhagytam a házat. Táskámat a vállamra csapva siettem az autó oldalának dőlő férfihez, aki azonnal a karjaiba kapott és egy szenvedélyes csókkal köszöntött. Ujjait finoman a fenekembe mélyesztette, amit halk nyöszörgéssel fogadtam.
- Többször viselhetnél ilyen nadrágokat - mormolta a számba, aztán berakta a csomagtartóba a cuccaimat. Mosolyogva megráztam a fejem s beszálltam a fekete járműbe, hogy mielőbb indulhassunk. Miután Zayn is elfoglalta helyét a vezetőülésen, a combomra simította kezét. - Beszéltél a szüleiddel?
- Esélytelen volt. Anya jóformán elkönyvelt egy olcsó ribancnak, apa pedig magasról tett rá, hogy otthon vagyok - rántottam meg a vállamat nemtörődöm módon. A fekete szépfiú szomorúan felsóhajtott és egy puszilt lehelt az arcomra amolyan vigasztalásképp. Beharapott alsó ajakkal megcirógattam igencsak borostás orcáját. - Tudtam, hogy ez lesz. Ne aggódj, nem okoz túl nagy lelki traumát. Majdcsak észreveszik, hogy elvesztették a lányukat... Még, ha képletesen is.
- Meg fognak békélni, higgy nekem - fordult a reptérre vezető útra. Naivan hittem abban, hogy csak hozzá megyünk és élvezzük a kikötő adta lehetőségeket. A jó idő közeledtével egyre több bódé nyit ki, hogy élettel töltse meg az amúgy is nyüzsgő várost. Emily-vel sokszor jártunk ki iskola után. Miután Zayn leparkolta az autót a reptér parkolójában, rám mosolygott. - Készülj fel életed egyik legjobb hétvégéjére!

***

Úgy tapadtam a taxi ablakára, mint egy őrült turista. Zayn telefonhívásokat bonyolított le mellettem olaszul, de fél szemmel azért nyomon követte cselekedetem. Jómagam is elővettem táskám legaljából a készüléket s megpróbáltam néhány fényképet készíteni a Colosseumról. Álmaimban se gondoltam, hogy egyszer valaha is eljutok Rómába. A milliárdos rendesen meglepett, amikor közölte velem a felszállást követően.
- Megérkeztünk - mondta Zayn, miután a taxi megállt a Hotel Quirinale előtt. Az állam kis híján a járdát súrolta, ahogy kikászálódtam a hátsó ülésről. A londiner azonnal a csomagjainkért sietett. Alig, hogy magamhoz tértem a kábulatból, már a recepciónál álltam. A recepciós hölgy szeme rögtön felcsillant Zayn-t megpillantván. Halovány mosoly kúszott arcomra, mikor meghallottam olasz akcentussal átitatott angol kiejtését. - Jó estét, Mr. Malik! Már vártuk Önöket!
- Köszönjük - szólalt meg a férfi, majd átvette a mágneskártyát s összekulcsolva ujjainkat a lift felé vettük az irányt. Szerencsére nem magassarkút viseltem, különben nem bírtam volna követni gyors lépteit. A felvonóegységbe lépve Zayn megnyomta a legfelső emeletet jelző gombot, aztán nekidőlt a lift falának és a mellkasához vont. - Amint felérünk a lakosztályba, nekem el kell mennem egy megbeszélésre. Fogalmam sincs, meddig tart majd.
- Ezzel azt szeretnéd mondani, hogy egy ideig egyedül kell dekkolnom és olyan tv csatornák választékában kell válogatnom, amelyeket nem értek? - biggyesztettem le a számat, melyre másodpercek múlva egy puha csók került. - Nem mehetnék inkább veled? Látni szeretném a várost.
- Sajnálom, de ez a megbeszélés rendkívül bizalmas. Nem engednek be csak úgy akárkit - cirógatta meg az arcomat, ezzel is megpróbált csitítgatni. Elhúztam a számat. - Holnap kiengesztellek valahogy, ígérem.
Aprót bólintottam s fejemet a vállára hajtottam. Negyed óra múlva sikeresen feljutottunk a hotel legfelső szintjére, ahol rögtön megtaláltuk a lakosztályunkat. A fekete szépfiú egy szempillantás alatt kinyitotta az ajtót, majd maga elé terelt. 
- Ugye csak ugratsz?! Komolyan az elnöki lakosztályt foglaltad le, mindössze két napra? - hüledeztem, miközben leraktam a táskámat a komódra. A bőröndjeink az ágy melletti kis ládánál kaptak helyet. Az elhúzott függönyöknek köszönhetően tökéletes rálátás nyílt a belvárosra. Alsó ajkam rágcsálva fordultam szembe a férfivel. - Biztosan el kell menned?
- Igen - fonta derekam köré karjait, aztán megcsókolt és felsóhajtott. Arca gondterhelt volt. - Nem szívesen hagylak egyedül, de nincs más választásom.
Szomorú sóhaj szökött ki számon, miután homlokon csókolt és a bőrdzsekijét magára kapva magamra hagyott a hatalmas helységben. A fényűzéssel barátkozva dobtam le magam az ágyra, majd felhívtam Em-t. A dobhártyám majdnem beszakadt, amikor a lány belesikított a telefonba. Beavattam legjobb barátnőmet is a délután történtekbe s azt kell, hogy mondjam, egy cseppet sem lepődött meg. Igazából, mindketten arra számítottunk, hogy apám dühösen nekem esik és akkor lőttek a mai utazásnak. Anyu kismiska volt hozzá képest.
- Örülj neki, hogy apádat jobban érdekelte a sütögetés, mint te - magam előtt láttam Emily halovány mosolyát, amit általában egy jókora nevetés szokott követni. Az előbbit egy sikolyszerű hangocska váltotta fel. - Jesszusom! Már ennyi idő van? Le kell tennem! Holnap kezdek a cukrászdában és véletlenül sem akarom, hogy a főnököm már az első napomon kirúgjon.
- Menj csak, nem tartalak fel. Köszönöm, hogy meghallgattál - hálálkodtam, aztán elköszöntünk egymástól. Hosszas csendben gubbasztás után megembereltem magam. Az önfejűségem és csökönyösségem vezérelt le a recepcióhoz, ahol utánaérdeklődtem, merre mehetett Zayn. A hölgy először nem igazán akart segíteni, de végül beadta a derekát s elárulta a férfi tartózkodási helyét. Ajkaim izgatott mosolyra húzódtak. - Nagyon szépen köszönöm.
Futólépésben leintettem egy taxit; a pulzusom valahol a csillagos egekben járhatott. Amint bediktáltam a címet, a sofőr egy pillanatra megfagyott. Kételkedve méregetett jó néhány percig.
- Én a maga helyében messziről elkerülném azt a környéket. Mostanában sok balhé volt arrafelé - avatott be, miközben elindult. Kíváncsian füleltem, hátha kapok még információt. - Gyilkosságok, robbantgatások... Egyfajta bandaháborúk, tudja.
- Sehol sem élhet nyugodtan az ember, igaz? - kérdeztem, mire a válasz egy fáradt bólintás volt csupán. Körülbelül egy óra múlva érkeztünk meg a keresett helyszínre. A sofőr eleinte nem akarta, hogy kiszálljak a taxiból. Barátságosan meglapogattam sebváltón nyugvó kezét s kifizettem a fuvart. - Vigyázni fogok magamra, de azért köszönöm. További jó éjszakát!
- Magának is, kedves! - suttogta legyőzötten, majd amilyen gyorsan csak tudott, a gázra lépett és elhajtott.
Kabátomat összébb húzva igyekeztem a hang irányába, mely már akkor megcsapta a fülem, mikor a sofőr leparkolta a taxit. Fájdalmas kiáltások hasítottak a sötét éjbe. Lépteimet megszaporázva értem egy rettentően lepukkant gyárépülethez. Vasból készült ajtaja résnyire nyitva volt, ám a gyér fényeknek köszönhetően alig láttam valamit. Egy alakot azonban ezer közül felismertem volna. 
- Nem hittem volna, hogy pont te árulsz el. Apám évtizedekig megbízott benned, talán még az életét is feláldozta volna, csakhogy megmentse a tiédet - szinte köpte a szavakat. Az előtte térdelő, nála jóval öregebb férfi sírva könyörgött, hogy engedjék el. Velős nevetés rázta fel a helységet. A vér meghűlt bennem. - A nyafogással nem mész sokra... De gondolom, ezzel nagyon jól tisztában vagy.
- Zain, kérlek...! Fiamként szeretlek, a mai napig is. Hát nem emlékszel, mennyi mindent köszönhetsz nekem? Hányszor vigyáztam rád, amikor a szüleid a válást intézték? Tőlem tanultad meg az olasz nyelvet... Velem jártál először a tengeren... Együtt stíröltük a fiatal, olasz nőket... - a milliárdos lesajnálóan megrázta a fejét, majd beletúrt a hajába. - Fiúk, intézzétek el! Véletlenül sem akarom látni a nyomait ennek a mocsoknak.
Szám elé kapva a kezem tompítottam sikításom. Két lövés dördült el mindössze. Két végzetes lövés. Eleget láttam és hallottam ahhoz, hogy eltűnjek erről a környékről. A taxisnak igaza volt. Ahogy hátráltam, véletlen ráléptem egy kődarabra, ami kellő hangerővel porladt szét a talpam alatt. 
- A kurva életbe! Van itt valaki! - üvöltött fel mérgében a fekete szépfiú, én pedig megpróbáltam elbújni. A szívem ki akart ugrani a helyéről, alig kaptam levegőt. A gyárépület oldalához préselődve füleltem. Pár perc múlva kivágódott a vasajtó. Ennyi, kész. Most írom alá a végrendelem. Kellett nekem elhagyni a szállodát...

Sziasztok!
Úgy terveztem, hogy csak a jövő hét elején teszem közé a fejezetet, de végül meggondoltam magam... A rész megírásában rengeteg segített BellaLili, akinek itt is megköszönöm a sok-sok ötletet és a bátorító szavakat ♥! Szívből jövő szeretettel ajánlom Neki, illetve minden kedves olvasómnak a fejezetet, ami lassacskán bevezet Zayn világába :) Remélem, elnyeri majd a tetszéseteket! :) Köszönöm a legutóbbi bejegyzéshez érkezett 1 kommentárt Miss Alison-nak és a 6 pipát ♥! További szép hétvégét és jó pihenést kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy