2016. május 2.

4.fejezet ~ Titkos randevú

Reggel kifejezetten sokáig lustálkodtam. Se erőm, se kedvem nem volt a szüleimmel találkozni. Még sosem beszéltek így hozzám. Akármennyire is szeretem őket, mégsem tűröm el az ítélkezést. Tudtommal nem embert öltem, vagy bankot raboltam... Csak egy rossz fényben feltüntetett, eszméletlenül jóképű és nagyon figyelmes férfivel töltöttem az éjszakát.
Az ebédet a szobámban fogyasztottam el. Miközben ettem, folyamatosan azon gondolkodtam, hogyan is surranhatnék ki a házból a randira felvett ruhámban anélkül, hogy a szüleim észrevennék nem épp hétköznapi viseletem. Hosszas gondolkodás után felhívtam Em-t, hátha tud segíteni.
- Mi lenne, ha azt mondanád anyukádéknak, hogy színházba jössz velünk és utána nálunk is alszol? Ha végképp nem hisznek neked, nyugodtan felhívhatnak engem. Ne félj, míg engem látsz! - Emily szemrebbenés nélkül tudott füllenteni, ellentétben velem. A háttérben sutyorgást véltem felfedezni, de nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet. Biztosan csak a szüleivel beszélgetett. - Na, mit szólsz?
- Nincs jobb ötletem, szóval kénytelen vagyok a tiédet használni - slattyogtam le a lépcsőn a tálcával, amin az ebédem vittem fel körülbelül fél órája. Apa a kanapén ülve nézett valami filmet, anya pedig a konyhában tett-vett. Nem megszakítva legjobb barátnőmmel a beszélgetést raktam le a tálcát az ebédlőasztalra, majd egy halk köszönöm-t elmormogva visszahúzódtam a rejtekhelyemre. Hatalmas sóhajjal zuhantam a párnák közé. - Annyira szokatlan, hogy szinte levegőnek nézzük egymást anyáékkal.
- Egyszer csak megbékélnek - mormolta Em. Megrántottam a vállam. Ha én nem lépek, akkor ők sem fognak. - Eldöntötted már, miben bolondítod még jobban magadba Zayn-t?
- Farmerban és pólóban nem mehetek, igaz? - kérdeztem félve. A válasz egy kisebb dühkitörés volt, amit egy kioktatás követett. Szemeim kis híján leragadtak. Rettentően utálom, ha kiselőadást tart. - Emily, elég! Majd felveszek valami ruhát meg egy magassarkút és kész. Nem csinálok belőle nagy ügyet.
Ekkor megszakadt a vonal, vagyis Em rám nyomta a telefont. Negyed óra múlva az ajtóban állt, kezében a sminkcuccokkal teli táskájával és egy bőrönddel. Kezeimet ökölbe szorítottam. Szívesen beleütöttem volna a falba, de nem akartam a kórházban kikötni.
- Nem áll jól neked ez a harciasság - mosolyodott el, miközben pakolászni kezdett az ágyamra. Fújtattam egyet, mire felnevetett. - Nyugodj meg, vadmacska! Csak segíteni jöttem.
- Egyedül is feltudok öltözni - mormoltam. Olyan volt, mintha a falnak beszéltem volna. Em dudorászva leültetett az egyik székre, aztán nekilátott a sminkemnek. Egy cseppet sem hatotta meg szikrákat szóró tekintetem. - Hajthatatlan vagy, Maraschino.
- Mondj újat - kacsintott nevetve. Az eszem megáll, komolyan mondom! Kellett nekem beavatnom ezt a levakarhatatlan, de szeretni való tyúkot. Amikor kész lett a sminkem és a hajam, Emily elővarázsolt a bőröndjéből egy fekete-arany, pánt nélkül ruhát és egy pár magassarkú szandált. - Öltözz át, hisztikirálynő! Tökéletesen fogsz festeni, majd meglátod!
- Gyerek még az idő. Zayn csak 7-re jön értem és most fél 5 van - néztem a falon kattogó órára lányos zavaromban. Em megrázta a fejét, én pedig felvontam a szemöldököm. - Mi az?

***

Lelkemben rőzse-dalokkal bújtam bele a ruhához ajánlott bőrkabátba. Emily a terv szerint avatta be a szüleimet, akik nem igazán örültek annak, hogy a ma éjszaka folyamán sem leszek itthon. Különösebb figyelmet nem fordítottam véleményüknek.
- Majd jövök! - csuktam be a bejárati ajtót, majd komótos léptekkel elindultam az utca végére. A szél bele-belekapott hajamba s a lábaim is fáztak egy kicsit. Nem ártott volna egy testszínű harisnyát felvennem. Szétszórtságomon mérgelődve közelítettem a rám várakozó Volvo-t. Zayn az oldalának dőlve mosolygott ellenállhatatlanul. A szívem egy pillanatra kihagyott egy ütemet. Egyik kezével végigsimított az arcomon, a másikkal pedig magához vont. Félénken elmosolyodtam. - Szia!
- Nincs mitől félned, Sandy. Legalábbis addig, amíg a közelemben vagy - lehelt egy csókot az arcomra, majd beszálltunk az ébenfekete járműcsodába. Alsó ajkam harapdálva kezdtem el megemészteni szavait. Tisztában voltam a megismerkedésünk előtt is, hogy egy maffiózóval eléggé veszélyes kapcsolatba bonyolódni. Kitudja, milyen ügyekbe keveredhetek miatta... A negatívumokat a képzeletbeli szőnyeg alá söpörve megpróbáltam csak a vacsorára koncentrálni. Biztosan fantasztikus lesz, amilyen az előző éjszaka volt. Gondolataimból Zayn egyre feljebb vándorló keze s kíváncsi hangja zökkentett ki. - A szüleid nem tudnak róla, hogy velem vagy, igaz?
- Elevenen megnyúztak volna, szerintem - ráztam meg a fejemet, miközben combomon zongorázó ujjait figyeltem megunhatatlanul. A zebra előtt megállva rám emelte csokoládébarna szemeit, ajkait pedig kíváncsi mosolyra húzta. - Miért nem költözöl el otthonról? Érett, felnőtt nő vagy. Jogod van a szabadsághoz, egyáltalán nem kellene már a szüleidtől függened.
- Tisztában vagyok vele. De, mivel nincs állásom, amiből el tudnám tartani magam, ameddig csak lehet, otthon maradok - szánalmasnak éreztem magam. A korombeliek már rendelkeznek saját anyagi háttérrel és némelyikük családdal is. Nincs mese, munkát kell keresnem. Miután Zayn leparkolt az étterem parkolójában, segített kiszállni az autóból s megfogta a kezem. Az asztalunk egy eldugottabb részen volt, előre lefoglalva. Amíg a pincér fel nem vette a rendelésünk, addig beszélgettünk tovább. Zayn igencsak rá volt kattanva a kocsiban felhozott témára. - Ha szeretnéd, segítek munkát keresni. Jó kapcsolataim vannak a környező cégek vezetőivel.
- Ez igazán kedves - mosolyodtam el. Eszem ágában sem akartam Zayn-t megbántani, de szerettem volna egyedül talpra állni. - Sok mindent hallottam már rólad, mégsem tudom, miért lettél vállalkozó. Biztosan nem volt könnyű ilyen sikeressé válnod.
Arca elkomorult egy pillanatra. A kíváncsiságom tesz majd sírba, az biztos. Percekig nem szóltunk a másikhoz, csak óvatosan méregettük egymást. Zayn végül felsóhajtott s borostáján végigfuttatva ujjait megszólalt.
- 17 éves koromban apám meghalt az egyik bandaháborúban. Esélye sem volt a túlélésre, annyi vért veszített. A harc előtt beavatott a végrendeletébe, amiben világosan kijelentette, hogy nem a testvéreim, hanem csak és kizárólag én vihetem tovább a vállalkozást. Anyával ezen össze is vesztek, mert nem akarta, hogy úgy járjak, ahogy apa. A temetést követően nyakamba szakadt minden. Éjjel-nappal csörgött a telefon, rengeteg megbízásom érkezett. Egy év alatt bejártam szinte az egész világot, közben megpróbáltam a családdal is foglalkozni - egy pillanatra megállt, hogy igyon egy keveset. - Remek embereim vannak, akik hozzáértően végzik a kiadott feladatokat.
Az este további részében is a vállalkozásról volt szó, illetve belőlem is kiszedett néhány, számára hasznos információt. Állítása szerint még sosem nyílt meg ennyire senkinek sem, mindig is zárkózott és begyepesedett volt.
- Más voltam, mint a többi srác. Amíg ők fociztak, én előkotortam valahonnan egy papírdarabot és rajzoltam - vette elő a telefonját, majd megmutatott pár félkész és kész művet. Elismerően bólogattam. A pálcikaembernél valahogy sosem jutottam tovább. - Amikor elköltöztem otthonról, a házamban lévő szobákat első dolgom volt a saját ízlésemre formálni. Egyedül a hálószobám maradt letisztult és rajzmentes.
- A kívülállók nem nézik ki mindezt belőled - mondtam, miközben megkóstoltam a desszertet. A csokoládé azonnal szétolvadt a számban, amitől egy másodpercre lehunytam a szemem. Isteni volt. - Úgy értem, amit rólad hallanak a médiából, az nem mindig pozitív. Arra hivatkoznak leginkább.
- Nem igazán bánom ezt, tudod? - mosolyodott el. Ujjai többször végigcikáztak kézfejemen, amivel kuncogást váltott ki belőlem. - Nem minden és mindenki az, aminek mutatja magát. Rólam is felépítettek megannyi képet, amit semmiféleképpen se akarok lerombolni. Csak a hozzám legközelebb állók tudják, milyen vagyok valójában.

Sziasztok!
Többszöri átolvasás után publikálnám is a soron következő fejezetet :) Mire jó az - utolsó - érettségi szünet :3 Köszönöm az előző részhez érkezett 4 kommentárt - BezTina, RS, Anna Annau és Józsa Iza - ♥, a 6 pipát és a 16 feliratkozót ♥! Hálám örökké üldöz titeket :)! Lassan, de biztosan beindul a történet, aminek nagyon örülök :3 Remélem, elnyeri tetszéseteket a fejezet és írtok majd véleményt vagy pipáltok :) További szép hetet kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy