11.fejezet ~ Saját út

Sziasztok!

Szeretnék elnézést kérni, amiért ilyen vontatottan érkeznek a fejezetek :3 Tudom, még lett volna az írásra időm, de mással foglaltam el magam :3 Köszönöm az előző fejezethez érkezett 4 kommentárt - Sweet Girl, Szalay Timi, BezTina és BellaLili, aki a Facebook-n támogat, nem mellesleg ötletekkel is ♥ -, az 5 pipát és a 28 feliratkozót ♥! Majd jövök a folytatással... :) Még nem lesz tündérmese :) U.i.: OMG! Elértük a 10.000 megtekintést! Köszönöm ♥! További jó pihenést kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

Another Love

Sétám közben megejtettem egy telefont is, melyben megkértem a recepcióst, hogy foglaljon nekem jegyet egy Portsmouth-ba tartó repülőjáratra. Eszem ágában sem volt tovább itt maradni, főleg nem a milliárdossal. Egy ideig nem szeretnék találkozni vele. Ha csak tehetem, messziről kerülni fogom.
Miután bejártam kicsit a város központját, jó pár szatyor kíséretében visszamentem a hotelbe. A recepciós hölgy vészjósló tekintete kicsit sem nyugtatott meg, ahogy átszeltem a hatalmas hallt a liftig. Hevesen dübörgő szívvel szálltam be a szerkezetbe, mely felvitt a legfelső emeletig. Remegtem, mint a nyárfalevél.
Alsó ajkam rágcsálva nyitottam be a lakosztályba. Zayn az ablaknál álldogált, egy szál, füstölgő cigarettával a szájában. Fogalmam se volt arról, hogy lehet-e ilyesmit egy ilyen patinás intézményben. Amikor észrevette jelenlétem, beleszívott a cigibe s elnyomta a hamuzóban. Koránt sem volt jó hangulatban. Sőt.
- Látom, kihasználtad az időt, míg nem voltam a közeledben - tévedt tekintete a kezemben lévő táskákra, melyekben ruhák, cipők és egyéb kiegészítők lapultak. Hűvösen bólintottam egyet, mire elnevette magát. - Nem hinném, hogy bármi okod lenne a sértettségre. Nem tettem ellened semmi rosszat.
- Hallod egyáltalán, miket beszélsz? A múlt éjjel kis híján megerőszakoltál! A nyakam és a mellkasom felső része borzalmas állapotban van, de szerencsére el tudtam rejteni egy kis smink segítségével - tört ki belőlem cseppet sem halkan. Nem sok kellett, hogy megpofozzam a férfit. Ahogy közeledni kezdett felém, én ösztönösen hátráltam. Menekülésre esélyem se volt, mert szorosan a karjaiba zárt. Ujjait a csípőmbe fúrta, ágyékát pedig a fenekemhez nyomta. Szabadulni akartam, minél előbb. - Engedj el, Zayn!
- Nyugodj meg, kedvesem - duruzsolta a fülembe, majd belecsókolt a nyakhajlatomba. Kirázott a hideg. - Látni szeretném azokat a csúnya nyomokat, melyekről azt állítod, én ejtettem rajtad. Fürödj velem!
Először ellenkezni akartam, ám támadt egy nagyszerű ötletem. Aprót bólintva szembe fordultam a férfivel, aztán megcsókoltam és a fürdőszoba felé kezdtem el terelni.
- Készíts egy forró fürdőt, mindjárt megyek utánad - mondtam, némi izgatottságot a hangomba erőltetve. Egy lusta puszit lopva rám kacsintott s eltűnt a sarokkáddal megbolondított helységben. Amint becsukta az ajtót, kívülről bezártam és egy győzelemittas mosoly kíséretében összepakoltam a cuccom. Összerezzentem Zayn hangjától. - Sandy?! Te kis boszorka, csak jussak ki innen!
- A soha viszont nem látásra! - motyogtam, majd a bőröndömet magam után húzva elhagytam a lakosztályt. Átfutott az agyamon, hogy fel kellene hívnom Emily-t, de végül arra jutottam, hogy a reptérre menet is lesz időm rá.
A hallba érve megköszöntem a recepciós hölgynek a jegyet, aztán némi borravalót a kezébe nyomva a rám várakozó taxihoz siettem. Már alig vártam, hogy végre Portsmouth-ban lehessek.

{1 hónappal később...}

Mindössze két hétig boldogítottam legjobb barátnőmet s szüleit. A spórolt pénzemből, illetve a fizetésemből ki tudtam bérelni egy lakást a kikötőben. Egy szoba, fürdőszoba, konyha és egy hangulatos kis nappali. Számomra tökéletes volt.
A rövid, de annál tartalmasabb és fordulatosabb római vakációt követően álláskeresésbe kezdtem. Egy belvárosi drogériában szoktam a napjaim nagy részét tölteni, eladóként. Jobbat nem is találhattam volna.
Az első munkanapomon már meglepetés ért. A kolléganőim csak ámultak és bámultak, miközben átadták a nekem címzett, hatalmas csokor vörös rózsát. A szálak között megbújt egy borítékocska is, melyet kíváncsian nyitottam ki.

„Idiótán viselkedtem, belátom. Kezdek begolyózni a hiányodtól. Legalább az üzeneteimre reagálhatnál, ha már a hívásaimat visszautasítod. Tudom, nehezen megbocsátható, amiket Rómában műveltem. Mégis arra kérlek, próbáld meg! Sajnálom, tényleg! Z.”

Milliónyi kérdés rohamozta meg az agyam. Honnan tudta meg, hogy hol dolgozom? Miért viselkedik mindig másképpen? Mármint, egyszer bunkó és elviselhetetlen, máskor pedig édes és romantikus. Egy hisztérikus nevetés közben beletúrtam a hajamba. Nem tudtam, mit csináljak.

Őszintén szólva, még most sem igazán tudnám. Két hét elteltével sem. A főnökömön és a vásárlókon kívül senkinek sem akartam megfelelni. Zayn biztosan elvárt volna több tiszteletet és bizalmat, amit nem adtam meg neki. Sajnáltam is és nem is, amit Rómában történt. Hazatérésem estéjén zokogásban törtem ki, mert képtelen voltam másképp feldolgozni az ott látottakat, hallottakat. Azóta is rémálmok gyötörnek.
Egy percet sem tudtam pihenni. A vásárlók ellepték a drogériát, főként naptejet kerestek, a hölgyek körében viszont keresettek voltak a vízálló szempillaspirálok és az ehhez hasonló sminkes kiegészítők is. Nem győztem feltölteni áruval a megüresedett polcokat. Az egyik ilyen töltögetésnél ösztönösen kaptam a fejemet a parfümös sorhoz. Egy srác kíváncsian fújt a csuklójára az egyik üvegcséből, melynek illatát ezer közül felismertem volna.
- Remek választás - szólítottam meg bárgyú mosollyal az arcomon, mire rám emelte a tekintetét. Alsó ajkát beharapva végigmért, majd odaoldalazott hozzám. Egy pillanatra lehunytam a szemem az ismerős parfüm hatására. - Azt mondod?
- Igen. Vadító illata van - ráztam meg a fejem egy torokköszörülést követően s a pénztárhoz siettem, ahol már várakoztak néhányan. A fiú játékos mosolyra húzva száját rakta a kosarába a parfümöt, aztán tovább nézelődött.
Percekkel később már előttem állt. Komótosan a pultra pakolta a megvásárolandó termékeket, majd várakozóan oldalra döntötte a fejét. Elpirulva leolvastam az árukódokat, aztán elrebegtem a fizetendő összeget.
- Köszönjük a vásárlást! - mondtam mosolyogva a betanult szöveget, a srác pedig rám kacsintott s a visszajárót a gyűjtőperselybe dobta. Mielőtt elhagyta volna a drogériát, utána szóltam. A betanult mantra részeként. - Szép napot!
Sokan azt hinnék, hogy az én javamra dobnak be némi aprót, esetleg papírpénzt az emberek. Korántsem így van. A helyi klinika gyerekosztályának gyűjtünk. A hetente befolyó összeget egy borítékba zárva postázzuk a klinika igazgatójának, aki nem győzi meghálálni a kedves gesztust. Azonban nem mi vagyunk az egyetlen ilyen üzlet a városban.
- Látom, nagyon fel vagy pörögve - termett egy jól megpakolt kosárral előttem Emily. Fáradtan felsóhajtottam, majd beizzítottam a pénztárgéphez csatlakoztatott kódleolvasót. - Hulla vagyok. Alig várom, hogy lejárjon a műszakom és egy forró fürdő után az ágyba zuhanhassak.
- Az nem most lesz - húzta el a száját, miközben a csuklóján fityegő órára pillantott. Szomorúan a hajamba túrtam s egy laza mozdulattal össze is kötöttem. Em a kezembe nyomta a hitelkártyáját, miután a gép kiírta, mennyivel is tartozik. Mostanában alig fizetett készpénzzel. - Örülj neki, hogy holnap délelőttös vagy. Délután pihenhetsz. Ha szeretnéd, felugorhatok és főzhetek valamit. Megnézhetünk egy filmet is.
- Egy angyal vagy, köszönöm - mondtam hálásan, egy, az üzlet logójával ellátott szatyorba pakolászva a megvett dolgokat.
Mindössze pár percet tudtunk beszélgetni, mert be kellett mennem a raktárba egy-két dologért. Amikor visszatértem a pénztárhoz, legjobb barátnőm azonnal kinyomta a telefonját. Felvontam a szemöldököm. Ebbe meg mi ütött?
- Csak anyu volt. Tudni szerette volna, mikor jössz át legközelebb - megforgattam a szemem. Kódolni tudtam volna, hogy Emily mikor mond igazat és mikor nem. Ez a pillanat az volt, amikor igencsak füllentett. Türelmesen dobolni kezdtem a pulton, mire megadóan maga elé emelte a kezeit. - Meddig akarod még kerülni Zayn-t? Az agyamra megy a hívásaival.
- Tedd azt, amit én... Hagyd kikapcsolva a telefonod - mosolyogtam mindentudóan. Em megrázta a fejet, majd egy újabb rövid eszmecserét követően elindult haza. Felsóhajtottam. - Mindenkit kikészít ez a férfi...
Szerencsére a munka valamelyest elterelte kusza gondolataimat. Zárás után fütyörészve felmostam, aztán letakarítottam a pultokat és kikapcsoltam a pénztárgépeket. A fertőtlenítővel és felmosóval egyensúlyozva tűntem el a takarítófelszerelésekkel felpakolt helyiségben, amikor jelezni kezdett a bejárati ajtónál lévő kis csengő.
- Zárva vagyunk - kiabáltam ki a kicsiny kis szobából, ahonnan csak hátrálva lehet kijönni. Pólómat leporolva fordultam az árukkal megpakolt sorok irányába. - Ó.
- Meglepődtél, igaz? - húzta féloldalas mosolyra a száját. Alig tértem magamhoz a kezdeti sokkból. Felbukkanásán nem nagyon csodálkoztam. A külsején annál inkább. Sosem láttam még ilyen lazának. Érintése zökkentett ki a kábulatból. Ujjai lassan térképezték fel az alsó ajkamat, aztán a felsőt. El akartam lépni tőle, lábaimra viszont mintha mázsás súlyok telepedtek volna. Forró leheletétől és mai napon már másodjára a parfümtől, lehunytam a szemem. - Hiányzol, Sandy.