13.fejezet ~ Találkozás

Sziasztok!

Pörögnek a sulis napok, már azon kapom magam, hogy hétfőn gólyahét a gimiben és szívatjuk a kicsiket :) Gyorsan elszaladt, mikor én voltam kilencedikes... :) Az ötletekért hálás köszönetem BellaLili-nek, aki bármennyire is elfoglalt, szán rám egy kis időt ♥! Köszönet üldözi még az előző fejezethez érkezett 2 kommentár íróját is - Tiny Destiny és BezTina ♥ - , és köszönöm a 6 pipát ♥! A következő fejezetnél találkozunk! További szép estét és jó pihenést, olvasást kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

Feszültség uralkodott az autóban. Zayn a telefonján csüngött; arca olykor-olykor dühös grimaszra húzódott, legszívesebben ripityára törte volna a készüléket. A sofőr az útra koncentrált, néha sandított csak felénk a visszapillantó tükörben. Amikor a jármű begördült az udvarba, a milliárdos zsebre vágta a mobilját.

- Maradj az autó közelében! - szólította meg a volánnál ülő férfit, miközben kiszállt mellőlem. Éppen nyitottam volna ki az ajtót, amikor megelőzött. Derekamra csúsztatva kezét terelt a ház felé. Miután beléptünk az előtérbe, tekintetem a nappali felé terelődött. Egy pokrócba bugyolált, barna hajú lány ült a kanapén. Kezében egy bögrét szorongatott görcsösen s hangosan szipogott. Amint észrevett minket, zokogásban tört ki. Zayn odasietett hozzá és a karjaiba zárta. - Ssh, minden rendben! Nyugodj meg, Bells! Itt vagyok... Itt vagyok...

- Annyira féltem, bátyus - nyöszörögte kétségbeesetten, majd rám nézett. Ekkor tüzetesebben feltérképeztem arcát. Kísértetiesen hasonlítottunk egymásra. Hátborzongató volt. Zavartan az őt ölelőre kapta tekintetét. - Kivel jöttél?

Közelebb merészkedtem hozzájuk és leültem az egyik fotelbe. Zayn rám mosolygott, amit idegesen viszonoztam. Bella alig bírta levenni rólam a szemét. Valószínűleg neki is feltűnt a hasonlóságunk. Ez az egész kezd egyre furcsább lenni.

- Ő itt a barátnőm, Sandy - nagyot nyeltem. Nem gondoltam volna, hogy valaha is ezt mondja majd. A barna hajú szépség elvigyorodott. - Bella pedig az én imádnivaló húgom, vagyis mostohatestvérem.

- Ó - nyögtem ki meglepetten. Meg sem említette, hogy a szülei örökbe fogadtak valakit. Újabb titokra derült fény. Gondolatmenetemből a maffiavezér telefonja zökkentett ki. Sietősen felvette s mire feleszméltünk Bellával, a férfinek már hűlt helye volt. A lány szomorúan megszólalt. - Állandóan csak a rohanás. Mondd, rád kellően odafigyel?

- Volt egy kisebb hullámvölgy a kapcsolatunkban, de amikor találkozgattunk, nem zaklatta senki sem telefonon - rántottam meg a vállamat, miközben odaültem Bells mellé. Az üressé vált bögre alatt egy fénykép pihent... A szüleimről. Zavartan magamhoz vettem a fotót. - Ez honnan van?

- A nevelőanyámtól kaptam, még kiskoromban. Az anyukám adta neki, hogy tudjam, kik az igazi szüleim - mondta félénken, nekem pedig elkerekedtek a szemeim. Bella a kezemre simította a sajátját. - Mi a baj?

- Hazugságban éltem le az életem - suttogtam könnyeimet nyelve. - Mindig is szerettem volna, hogy legyen egy testvérem. Amikor anya teherbe esett, majd' kiugrottam a bőrömből. Esténként befészkeltem magam az ágyukba és elmeséltem a napomat a pocaklakónak. A szülés idején a nagyszüleimnél voltam, apa nem engedte, hogy velük menjek a kórházba. Két nappal később, mikor hazajöttek, egy világ dőlt össze bennem. Azt mondták, egy orvosi műhiba következtében meghalt a baba.

- Nagyon sajnálom - ölelt jó szorosan magához, nekem pedig eleredt a könnyem. Karjaimat a lány köré fonva próbáltam meg lenyugodni. Amint valamelyest sikerült, megtöröltem az arcom s felsóhajtottam. - Az utóbbi szemen szedett hazugság. A testvérem nem halt meg. Él és virul... Itt ül mellettem...

Bella a szája elé kapta a kezét. Könnytől fátyolos tekintete köztem és a fénykép között cikázott. Miután feldolgozta szavaim, zokogva a karjaimba omlott. Hüppögve szorongattunk egymást. Megválaszolatlan kérdéseim nem hagytak nyugodni. Zayn miért nem mondta el, hogy a mostohatestvére valójában az én húgom? Miért adták a szüleink örökbe Bells-t? Miért hazudtak nekem?

A sírógörcsöt egy tartalmas beszélgetés követte. Bátran kijelenthetem, hogy azonnal egy hullámhosszra kerültünk Bellával. Kiveséztük, ki mit szeret s mit nem, szóba kerültek a pasiideálok s igazából minden, amiről az elmúlt 19 évben álmodni sem mertem volna. A szó szoros értelmében megtaláltam a másik felem.

- El sem tudod hinni, mennyire örülök neked - suttogtam a lány nyakába fúrva a fejem, miután végigfeküdtünk a kanapén. Egymásba voltunk gabalyodva, de egy cseppent sem bántam. Csak reménykedni tudtam abban, hogy most már nem szakítanak el minket a másiktól. Kíváncsian megtámasztottam mellkasán az állam. Mosolyogva nézett le rám. - A Malik család meg sem említette egyszer sem, hogy az igazi szüleidnek van egy lánya?

- Nem, sajnos - mondta csalódottan, miközben kisimított egy tincset az arcomból. Lehunyt szemmel simultam érintésébe. - Yaser halála után Zayn egyre több időt fektetett a munkába, de mellette megpróbált foglalkozni velünk. Amikor megtudtuk, miért halt meg a nevelőapám, Trisha öngyilkos lett. Fejbe lőtte magát egy pisztollyal, amit a fehérneműi között talált. A mostohatestvéreimmel a mai napig nem hevertük ki a látványt. Tris vérbe fagyva feküdt a padlón, kezében a fegyverrel. A legkisebb lány, Safaa még nagyon aprócska volt. Alig emlékszik az anyjára. Szerencsére nem volt otthon, mikor a tragédia történt.
- Hihetetlen, min mentetek keresztül - motyogtam alsó ajkam rágcsálva. A sírás fojtogatott, már harmadjára. - Az én életem ehhez képest tündérmese, egy aprócska bibivel megáldva.
- Most már egyenesbe jön minden - húzta mosolyra ajkait, aztán ránk terítette a pokrócot. Másodpercek leforgása alatt álomba szenderültem.

***

A reggel nem a nappaliban, hanem Zayn hálószobájában ért. Annyira ki voltam ütve este, hogy nem érzékeltem semmit. Arra sem ébredtem fel, hogy a milliárdos megszabadított a ruháimtól, valószínűleg megfürdetett s belebújtatott egy pólóba meg egy bokszerbe. A köszönetemet garantáltan nem teszi majd zsebre. Miután valamelyest magamhoz tértem, leslattyogtam a konyhába. Húgom az asztalnál ült és egy banánt bontott ki álmosan.
- Szia! - mentem oda hozzá és mindenféle magyarázkodás nélkül magamhoz öleltem. Kuncogva viszonozta, aztán elém rakta a gyümölcsöstálat. - Zayn korán elment dolgozni, de megígérte, hogy reggelire visszaér és hoz valami laktatóbbat.
- Remek - bólintottam unottan. Semmi hangulatom nem volt a férfihoz, de mindenképpen beszélnem kell vele. Egyetlen egy dolgot tudtam benne értékelni, mégpedig azt, hogy nem hagy minket éhen veszni. - Hogy aludtál?
- Kavarogtak a gondolataim. Még most sem tudom felfogni, hogy egymásra találtunk - mosolyodott el szégyenlősen, mire megfogtam asztalon pihenő kezét. Biztonságot keresve kulcsolta össze ujjainkat, majd felsóhajtott. - Hogyan fogjuk tartani a kapcsolatot? Mert nem akarok sokáig messze lenni tőled.
- Költözz hozzám! - vágtam rá gondolkodás nélkül. Ennél egyszerűbb megoldást nemigen találhatnánk. - A nappaliban elfér még egy ágy és a fürdőszoba is elég lenne kettőnknek.
- Nem is tudom... Egy darabig még itt maradok, aztán meglátjuk - harapott bele egy almába, miközben tekintete a nyíló bejárati ajtó felé terelődött. Ajkait izgatott mosolyra húzta. - Megérkezett a várva várt reggeli!
Zayn sugárzó arccal, igencsak kiöltözve libbent át a konyha küszöbén. Egy-egy puszit lehelt a fejünk búbjára, aztán megterített és kipakolta a még meleg péksüteményeket. Gyomrom nagyot kordult, ahogyan beleharaptam a csokoládéval leöntött és megtöltött croissant-ba. Bella sejtelmes vigyorral az arcán futtatta közöttünk a tekintetét.
- Ha valamit mondani szeretnél, rajta! - biztattam felvont szemöldökkel, direkt kerülve a mellettem ülő férfi tekintetét. Bells legyintett egyet. - Olyan furcsán viselkedtek most. Komolyan, mint két idegen. Hol a tűz, hol a romantika?
- Még alszik, elég régóta - köhintettem, mire Zayn a combomra vezette kezét és belemarkolt a combomba. Felszisszentem. - Ne érj hozzám!
- Vihar az Paradicsomban - fojtotta vissza nevetését húgom, mire bokán rúgtam és megráztam a fejem. Pufogva masszírozni kezdte a rúgás helyét. - Ez nem volt szép... Rád férne egy dühlevezetés...
- Kezeskedem róla, hogy megtörténjen - szólalt meg a milliárdos, én pedig kis híján arcon köptem a testvéremet. Nagyot nyelve megköszöntem a finom sütiket, aztán felsiettem a hálóba. Megágyaztam, fogat mostam és a gardróbban talált, női ruhadarabok közül magamra aggattam néhányat. Hajamat alaposan átfésültem s már készültem volna lemenni a húgomhoz, ha Zayn nem termett volna előttem. Felsóhajtottam. - Mit akarsz?
- Olyan rideg vagy velem. Mi a baj? - kérdezte értetlenkedve, miközben fedetlen csípőmre simította kezeit. Háborogva felvontam a szemöldököm. - Komolyan, meg mered kérdezni? Mégis mikor akartad elmondani, hogy a húgom a mostohatestvéred? Már másodjára húzod keresztül a megállapodásunk! Még mindig nem tudom, minek hurcoltál ide...
Tajtékoztam a dühtől. A maffiavezért cseppet sem hatotta meg kirohanásom. Sőt. Idiótán vigyorgott, szemei pedig vágytól csillogtak. Idegesen a mellkasára csaptam. Inge alól egy pillanatra kikandikált tetoválásokkal tarkított mellkasa, amitől nyeltem egy hatalmasat. Érdes ujjai a nadrágom korcával játszottak.
- Ne próbáld elterelni a gondolataimat, Malik! Rengeteg megbeszélnivalónk van! Hallod? - dörrentem rá már-már hisztérikusan, mire rekedtesen felnevetett. Megáll az eszem ettől a palitól! Van pofája kiröhögni egy ilyen komoly téma közepén? Átgondolja egyáltalán, mielőtt cselekszik?
- Nem is tudod, milyen ellenállhatatlan vagy, amikor dühösen kikelsz magadból. Piszkosul feltüzelsz - dünnyögte fülembe s közben puszikkal szórta be az említett testrészt. Alsó ajkam harapdáltam, nehogy felnyögjek a jóleső érzéstől. - Annyira kívánlak, Sandy.
- Nem fogok veled ágyba bújni, amíg titkolózol - húzódtam el a férfitől, karjaimat pedig összefontam a mellkasom előtt. Zayn égnek emelte tekintetét. - Nehezedre esne őszintének lenned velem?
- Nem erről van szó, csak... - túrt a hajába, miközben leült az ágyra és megvált a zakójától. Kíváncsian vártam magyarázatát. Kezdtem besokallni attól, hogy szinte semmit sem közöl velem. - Mondhatnám, hogy fogalmam sem volt arról, hogy Bella meg te testvérek vagytok... Igenis tisztában voltam vele, csak nem tudtam, hogyan mondhatnám el neked. Nem volt olyan helyzet, amiben közölhettem volna veled.
- Gyenge kifogás - vágtam rá epésen. A milliárdos tanácstalanul széttárta karjait. Hangja bizonytalanul csengett. - Próbálok megváltozni, de rendkívül nehezen megy. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy valakit beavassak az életem apró-cseprő dolgaiba, titkaiba.
- Megértem, de ez a kis titok rám is ugyanúgy tartozik - kértem ki magamnak rögtön s hajamba mélyesztve ujjaimat leültem a férfi mellé, aki arrébb araszolt tőlem. A szexuális frusztráció tisztán leolvasható volt az arcáról. - Nem szeretném elismételni, mire van szükségem. Ha neked nem felel meg, akkor nekünk nincs miről beszélnünk. Ezt szeretnéd?
Hevesen megrázta a fejét és a következő pillanatban lecsapott ajkaimra. Alaposan feltérképezve számat döntött a hátamra, majd fogait végigfuttatta a nyakamon. Egy harapást sem ejtett meg bőrömön. Mielőtt megvált volna ingétől, egy rövidke kopogást követően Bella dugta be fejét a résnyire kinyitott ajtón. Kuncogva a szája elé kapta a kezét. Fejemet Zayn mellkasának döntöttem, aki várakozóan pillantott Bells felé.
- Örülök, hogy megbeszéltétek a dolgaitokat! Nem is akarok zavarni tovább, csak szólni akartam, hogy elmegyek kicsit sétálni meg bevásárolni. Élvezzétek ki a távollétem! - kacsintott elsősorban rám, aztán el is tűnt a szemünk elől.

12.fejezet ~ Minden okkal történik

Sziasztok!

Meg is érkeztem a folytatással, amiben még nem épp rózsás főszereplőink viszonya :) Zayn mondjuk igyekszik a maga módján kicsit megpuhítani Sandy-t, de hogy sikerül-e neki? Majd kiderül :) A rövidségért elnézést, sajnos nincs időm hosszabb részeket írni :3 Az ötletfelelős mint az utóbbi pár fejezetnél is BellaLili, akinek ezúton is hatalmas köszönet és ölelés így, a világhálón keresztül ♥! Köszönettel tartozom még a 3 kommentárt íróknak is - Tiny Destiny, BezTina és RS ♥ -, és köszönöm a 4 pipát ♥! Igyekszem a folytatással :)! Kitartás, nemsokára hétvége! Pusszpáá evribádii,
Macy

Under You

Nem hittem neki. Képtelen voltam rá, bár őszintének tűnt. Szavai mégis ütköztek egymással. Nemrég még azt mondta, hogy az egy éjszakás kalandok híve. Semmi érzelem és semmi kötődés. 

Szöges ellentétek vagyunk - futott át az agyamon. Szerelemre, érzelmi biztonságra vágytam. Zayn mindezt nem adta meg nekem, legalábbis eddig. Számomra egy idegen milliárdos volt, aki egyébként maffiavezérként éli mindennapjait. Bele sem merek gondolni, hány embert öletett már meg idáig. Mi van, ha ő maga is fogott már pisztolyt valakire s el is sütötte a fegyvert?
- Mondj valamit, kérlek! - cirógatta meg arcomat s közben szabad kezét a derekamra simította. Határozottan elléptem tőle és még mielőtt megszólalhatott volna, beavattam gondolataimba. Reménykedtem benne, hogy félbeszakítás nélkül végighallgat majd. - Nagyot csalódtam a kis kiruccanásunkat követően. Senkinek sem kívántam volna azt, amit akkor átéltem. Túlságosan naiv voltam, amikor azt hittem, őszinte kapcsolat jön létre közöttünk. Ehelyett mit kaptam? Kinyögted, hogy az alkalmi viszonyt preferálod a partnereddel. Előtte megölettél egy embert, aki mint kiderült, jóformán felnevelt téged. Ezek után mit várhatnék el tőled, hm? Én szerelemre, bizalomra és őszinteségre vágyom... Nem egy ilyen elfuserált valamire.
- Nehéz megbíznom bárkiben is. Ez egy régi dolog, nem nálad lépett fel először. Talán a szüleim válásához köthető - mondta a tarkóját masszírozva. Bólintottam egyet. Kezdetnek nem rossz. Megpróbál őszintén mesélni a gyerekkoráról. Később talán több dolgot is megtudok. - Nyissunk tiszta lappal egymás felé, rendben? Megpróbálok bízni benned, cserébe nem kutakodsz utánam.
- Ácsi-ácsi! Nem nekem van mappám, teles teli egy csapatnyi, ártatlan lány adataival. Tudod, mennyire bizarr? - háborodtam fel, mire Zayn felsóhajtott. Szerintem, még sosem beszélt vele így egy nő. Ha mégis... Remélem, épségben megúszta az eszmecserét. Mind lelkileg, mind fizikailag. És itt nem egy pofonról vagy például fojtogatásról van szó. - Hajlandó vagyok újrakezdeni ezt a kusza kapcsolatot, de csak és kizárólag tiszta lappal. Nem akarok hazugságban, titkolózásban és fenyegetettségben élni.
- Beszéljük meg ezt egy nyugodtabb helyen, rendben? - lágyult el kicsit a tekintete. Egyáltalán nem hasonlított egy maffiavezérre. Már-már olyan volt, mint egy kisfiú, aki rosszat csinált és így mert az anyukája szeme elé kerülni. Megadóan biccentettem egyet. - Bezárok és mehetünk.

***

Portsmouth gyönyörű este. Minden fényárban úszik. Mint jelentős hadi kikötő, a város ad otthont a világ legrégebbi, még használatban lévő tengeralattjáróinak, valamint otthont ad még néhány olyan híres csatahajónak mint az HMS Warriornak, és a Lord Horatio Nelson hadvezér által irányított zászlós csatahajónak, az HMS Victorynak is. Bár virágkora a 19. században véget ért, attól még továbbra is az ország tengerészeti központja maradt, itt székelt továbbra is a Brit Királyi Haditengerészet, valamint itt álltak továbbra is nagy és jelentős hajógyárak. Ezek az épületek is ki vannak világítva, így korántsem félelmetes elhaladni mellettük.
A tengerpartról sem szabad megfeledkezni. Az árusok reggeltől estig szeretettel és megannyi finomsággal, kézművesáruval, könyvekkel várják az arra járókat. Nyaranta megtelik az óváros is, bár a fiatalok inkább a napozást és fürdőzést választják.
- Gyerekkoromban sokat jöttünk ide apával. Szereti a háborús dolgokat, szóval nemcsak a víz kötötte le - nyújtottam ki a lábaimat, miközben visszaemlékeztem a régi szép időkre. Csizmám orrát percenként nyaldosta a hűs óceán, ami megborzongatott. A ténytől sem lettem valami boldog, miszerint csak Zayn és én lézengtünk a parton. Pulóveremet összehúzva magamon bambultam fáradtan a hullámokat. - Beszélgetni akartál. Hajrá! Szeretnék már hazamenni és aludni egy jót. Hosszú és fárasztó napom volt.
- Szereted ezt a munkát? - érdeklődött s közben kipakolt a piknikkosárból. Igazi terülj-terülj asztalkámat varázsolt a homokba. Eper, visszaszilárdult olvasztott csokoládé, taco és egy üveg gyümölcsbor került elő a kosárból. Válogatás nélkül nyúltam egy jól megpakolt tortilláért. Mielőtt elkezdtem volna enni, válaszoltam Zayn kérdésére. - Igen, miért?
- Szerintem, sokkal komolyabb és izgalmasabb állást is vállalhatnál. Egy idő után unalmas lehet árut pakolászni és kiszolgálni az embereket - halászta elő öngyújtóját, aztán azzal tette ismét folyékonnyá a csokit. Szerencse, hogy nem műanyag tálban szervírozta. Felvontam a szemöldököm. - Tökéletesen megfelel számomra a munkám. Eszem ágában sincs pultos kislányt, vagy titkárnőt játszani. Nem én lennék. Szeretek nyugodtan tenni-venni a sorok között és megismerni a lakosokat.
- Nem tudlak eltántorítani, igaz? - mosolyodott el, a taco-ját majszolva. Megráztam a fejem s ittam egy kevéske bort. Kérdése hallatán majdnem kiköptem az italt. Számítottam rá, mégis meglepett. - Hiányoztam neked?
Nagyot nyeltem. Gondolataim ismételten összecsaptak egymással. Alsó ajkam rágcsálva raktam le magam mellé a poharat, majd felsóhajtottam. Nem akartam hazudni, hiszen ez volt az egyik feltételem. Ha én is megszegném, bukna az egész megállapodás.
- Mondhatnám, hogy nem... De, nem lenne igaz - hajtottam le elvörösödő fejem, ám ez a testtartás nem maradt fent túl sokáig. Zayn óvatosan az állam alá csúsztatta ujjait, maga felé fordította pírban úszó arcom és megcsókolt. Pillangóim észveszejtő szárnycsapásba kezdtek. Sután kapaszkodtam remegő ujjaimmal a férfi dzsekijének gallérjába, míg a milliárdos a derekamra simította kezeit. Két csók között a homlokát az enyémnek támasztotta. - Ezt vehetem egy sikeres, hivatalos első randi megpecsételésének?
- Még ne bízd el magad - húzódtam el a milliárdostól, majd feltápászkodtam a helyemről és leporoltam a nadrágom. Zayn kíváncsian figyelte mozdulataim. Haloványan elmosolyodtam. - Hazakísérhetsz, ha szeretnél. Nem messze lakom innen.
- Kérned sem kell - mosolygott felvillanyozódva, aztán visszapakolt a kosárba és felpattant a homokból. - Mehetünk.
Rövidke sétánk alatt egyikünk sem volt beszédes kedvében. Valamelyest biztonságérzetet adott, hogy nem egyedül bóklásztam hazafelé. Ijedten kaptam a fejem a férfi felé, aki megfontoltan kulcsolta össze ujjainkat. Nyugodtan fújta ki a levegőt; örült, hogy nem húztam el a kezem.
Kevesebb, mint negyed óra múlva már a lakás előtt álldogáltunk. A kulcscsomómat elnyelte a táskám, ezért percekig még a fejemet sem lehetett látni. Elégedett sóhaj kúszott ki ajkaim közül, amikor előkerült a belépéshez elengedhetetlen tárgy.
- Ha a milliárdos kis fenekednek nem fáj, segíthetnél egy szekrényt a helyére tolni. Feltéve, ha nem sietsz sehova - sandítottam a vállam felett Zayn-re. Megforgattam a szemem; tekintete végig az említett testrészemen pihent. - Ha nem, hát nem.
- Hallgatás beleegyezés - igyekezett utánam némi felháborodást színlelve, amin jót derültem. Pukkancs. Az előtérben komótosan lepakoltunk, majd a nappaliba tereltem a férfit. A tologatásra váró bútor a dohányzóasztal helyét foglalta el. Eléggé idiótán nézett ki így a helyiség. Mielőtt Zayn helyet foglalt volna az ütött-kopott kanapén, elkezdtem hangosan gondolkodni. - Szerintem, tegyük a szekrényt a hálószoba ajtajához.
- Ott nincs rendezésre váró bútorod? - vonta fel szemöldökét alsó ajkát megnyalva, miközben megcélozta a hifitornyot. Szégyenlősen lehajtottam a fejem, mikor meghallottam az egykor megannyi tinilány kedvenc fiúbandájának talán leghíresebb dalát. Zayn kuncogva fordult szembe velem. - A nővérem imádta őket. Én már kevésbé örültem, amikor éjjel-nappal ez szólt a lejátszóból.
- Sosem rajongtam senkiért se megszállottan. Tetszik a zenéjük és ennyi. Nem nagy durranás - rántottam meg a vállamat s a szekrényhez léptem. - Eszem ágában sincs téged feltartani... Nekiállunk még ma a rendezkedésnek?
Hevesen bólogatott, aztán nekiláttunk a dolgoknak. Feltekertük a szőnyeget, arrébb húztuk a kanapét és 10 perc múlva már a tervezett helyen várakozott a ruhákra és cipőkre a nemrég vásárolt bútordarab.
- Kérsz valamit inni? - kérdeztem a konyhapultot megkerülve. Zayn a kanapéra letelepedve biccentett egyet és megvált farmerkabátjától. - Víz, bor, gyümölcslé?
- Bor - vágta rá rögtön, mogyoróbarna íriszei le nem véve rólam. Miután töltöttem magunknak a hűs, vörös nedűből, helyet foglaltam a milliárdos mellett.
Fogalmam sincs, meddig beszélgettünk s hogy az alkohol miatt váltunk-e felszabadultabbá. Ha a maffiavezér - szokatlan a megszólítás - telefonja nem csörrent volna meg, talán folytathattuk volna egymás megismerését. Arca elkomorult, amikor zsebre csúsztatta a készüléket.
- El kell vigyelek innen, most! - ragadta meg a táskám és a kezem, majd bezárta a lakásajtót s valósággal lerángatott a lépcsőn. A semmiből megjelent Zayn Volvo-ja, a volán mögött egy számomra ismeretlen férfi ült. Amint beszálltunk a járműbe, idegesen Malik felé fordítottam a fejem. - Mi ez az egész?
- A házamhoz megyünk. Ott talán biztonságban tudhatlak - semmit sem értettem. Miért lennék én veszélyben? Mégis ki akarna nekem ártani? Dühösen összefontam a karjaimat a mellkasom előtt. - Úgy látom, elfelejtetted a megállapodásunk. Ennyit arról, hogy nem titkolózol...
- Egyetlen egy percre kérlek, fogd be a szád! - dörrent rám, nekem pedig elkerekedtek a szemeim. Amint feleszmélt, milyen stílusban szólt hozzám, ellágyult tekintettel hintett egy puszit a szám sarkába. - Sajnálom, kedvesem. Nem akartam bunkó lenni, csak... Csak egyenlőre nem mondhatok semmit. Ha elrendeztem a dolgokat, beavatlak. Ígérem.